Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1084 A. SAJTI ENIKŐ akarta küldeni Jugoszláviába. A vitába beleavatkozott határon tartózkodó rendőralezredes is, aki a jugoszláv tiszt álláspontján volt és a létszám felettieket itt akarta tartani. Sikerült a vitát élesre fordítani, s a jugoszlávok ismét géppisztolyt szedtek elő, mire a magyar határőrség jugoszláv katonaságot lefegyverezte és a tárgyalások idejére egy szobába terelte." Mivel a határőrség, folytatódik Heltai jelentése, és a vonatot kísérő jugoszláv őrparancsnok nem tudott megegyezni, a jugoszláv őrséget fegyvereikkel együtt ugyan kiengedték, de a létszám felettieket vissza akarták toloncolni, akiket viszont a jugoszláv katonaság nem fogadott viszsza. Heltai minderről tájékoztatta Obrad Cicmil ezredest és kérte, hogy „a magyar határőrség presztízsének megóvása érdekében a 60 személyt fogadják vissza és azt csak a következő transzporttal küldjék át Magyarországra."63 A magyar kormány nevében Cicmil ezredeshez írott június 19-i levél sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt és tudatta a jugoszláv féllel, hogy „a magyar határon szolgálatot teljesítő tisztviselők megkapták azokat az utasításokat, amelyek a jövőben a zavartalan együttműködést biztosítani alkalmasak lesznek."6 4 A Magyarországra „átköltözött" személyek összeírását 1945 őszén kísérelték meg először, ez azonban a statisztikai hivatal jelentése szerint „siralmas" eredményt hozott. (Összesen 104 403 fő, Jugoszláviából 28 403 fő) 1946 végére készült el a valós helyzetet már inkább tükröző felmérés. Eszerint ekkor 267 340 a szomszédos országokból menekült, kiutasított élt Magyarországon. 70 150-en Csehszlovákiából, 97 520-an Romániából, 14 840-en Kárpátaljáról, 30-an Ausztriából és 84 800-an Jugoszláviából érkeztek. Sajnos e számok belső struktúráját nem ismerjük, egy kissé korábban készült összesítésnek viszont igen. Eszerint az akkor összeírt 45 545 Jugoszláviából kiutasított és menekült közül 13 521 volt bukovinai székely telepes, 9 263 fő közalkalmazott és ezekből 7 135 fő 1941 után telepedett le a Délvidéken. A többiek, tehát 15 626 fő eredetileg is a Délvidéken élt. Még kisebb menekült populációra, Jugoszlávia esetében 28 403 főre kimutatva rendelkezésünkre áll a statisztikai hivatal „az átköltözés oka" címet viselő számsora is. Eszerint az említett népességből 11 349-en a harci cselekmények elől menekültek, 9 857 főt kiutasítottak, és 7 197-en egyéb okból hagyták el Jugoszláviát. Érdemes még ebből a korábbi adatfelvételből idézni azt is, hogy a kiutasított, elmenekült közalkalmazottak 80,8%-a 1941 előtt is a Délvidéken lakott.6 5 Az 1944 és 1946 között kiutasított és elmenekült magyarok száma tehát majdnem kétszerese (84 800 fő) volt az 1918 után Magyarországra áttett és elmenekült magyaroknak. Akkor 44 903-an kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. Az 1949. évi népszámlálás szerint ennél jóval kevesebben, 65 877-en vallották magukat jugoszláviai illetőségűnek.6 6 Miközben 1946 májusában Párizsban döntő szakaszához érkezett a magyar békeszerződés tárgyalása, Gyöngyösi külügyminiszter május 13-án jegyzéket jut-63 MOL XDC-A-l-j-VIII-7100/1946.51.d. 64 Uo. 65 MOL XIX-A-l-n-"Z"-2106-1946.4.d.; XIX-A-l-j-XXIII-11484-1946.; XIX-J-l-a-IV-103-1946.54.d. 66 1949. évi népszámlálás. 12. Összefoglaló főeredmények. Központi Statisztika Hivatal, Budapest, 1952. 25. A népszámlálás szerint 376 ezren települtek, menekültek át Magyarországra, 134 ezren Romániából 119 ezren pedig Csehszlovákiából.
