Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1083 Kis híján fegyveres incidenssé fajult a két ország között a kitoloncoltak egyik utolsó, nagyobb, 989 fős szállítmányának áttétele. Ez éppen akkor történt, amikor Jugoszlávia a határkiigazítás kérdésének lebegtetésével nyomást gyakorolt a magyarországi délszlávok helyzetének jugoszláv igény szerinti rendezése érdekében. A baranyai (bajai) háromszögre vonatkozó határmódosítás kilátásba helyezése egyéb szempontok mellett arra is jó volt, hogy Magyarország gyakorlatilag szó nélkül tudomásul vegye a délvidéki magyarokkal történteket és ezzel tovább gyengítsék, gyakorlatilag nullára redukálják a magyar állam adott pillanatban egyébként is meglehetősen szűk kisebbségtámogató lehetőségeit.6 0 Úgy tűnik, hogy 1946 május végére végleg eldőlt, hogy Jugoszlávia nem fogja felvetni a béketárgyalásokon a Magyarországgal szembeni területi követelés kérdését (bajai háromszög), amit Tito moszkvai útja alkalmával (1946. május 27.) közölt Sztálinnal.61 A jugoszláv fél részéről Lazar Brankov kapitány, a SZEB jugoszláv missziójának titkára először 1945. március 17-én jelezte a magyar kormánynak, hogy az 1941 után Jugoszláviába betelepített magyarok utolsó transzportját a „napokban" teszik át a határon. A szállítmány azonban késett, és Heltai Györgyöt, a külügyminisztérium osztálytanácsosát 1946. június 4-én kereste fel ismét a magyarul kiválóan beszélő Brankov. Közölte vele, hogy a jugoszláv területre 1941 után telepített „funkcionáriusok" utolsó hányadát, 989 főt a mai napon Szőregnél átteszik. Brankov jelezte egyúttal, hogy lehetségesnek látja a magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok még békekötés előtti felvételét, és utalt arra is, hogy „igen jó hatást tett" Nagy Ferenc miniszterelnök kiállása Jugoszlávia mellett Trieszt kérdésében. „Ha ez egy fél évvel előtt történik —jegyezte meg Brankov kapitány — ma már a két állam viszonya valószínűleg sokkal előrehaladottabb állapotban lenne." Heltai megkérdezte Brankovtól, tud-e arról, hogy kormánya határkiigazítási kérelemmel kíván élni a békekonferencián Magyarországgal szemben. Brankov, aki nyilván megfelelően volt tájékoztatva e kérdésről, azt válaszolta, hogy országa „semmiféle igénnyel nem lép fel velünk szemben."6 2 Brankov közlésével ellentétben azonban a kitoloncoltakat nem Szőregre, hanem a röszkei határállomásra irányították, és létszámuk sem 989 fő volt, hanem 60-nal több. A június 5-én Röszkére érkező kitoloncoltak átvételének körülményeit Heltai a határőrség parancsnokának jelentése alapján így írta le: „a határőrség a transzportot beengedte, tiltakozott azonban az ellen, hogy a 989 fölötti 60 személy az ország területére lépjen. Ennek ellenére a jugoszláv kíséret fegyveresen áthozta a szállítmányt Röszke állomásra, ahol is a szerelvény rossz vágányra futott, s majdnem komoly vasűti szerencsétlenséget okozott. Az ez ellen tiltakozó magyar vasutasokat a jugoszláv katonák géppisztollyal fenyegették meg. A határőrség parancsnoka ragaszkodott az eredeti állásponthoz és a létszám felettieket vissza 60 Egyes adatok szerint Tito már 1945 februárjában egy Fjodor Ivanovics Tolbuhin marsallhoz, a 3. ukrán front parancsnokához intézett 1945. február 11-i levelében említette, hogy mivel szerinte 50 ezer délszláv él a bajai háromszögben, és Pécs környékén, fel kívánják a békekonferencián majd vetni e terület Jugoszláviához csatolását. Branko Petranouic: Balkanska federacija 1943-1948. Beograd, 1991. 116. 61 Sztálin és Tito moszkvai tárgyalásairól készült feljegyzést közli Mezei Géza (szerk.): Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945-1949). Új Mandátum, Budapest, 2001. 175-178. 02 MOL XK-J-l-a-IV-110-1560/Bé-1946.55.d.
