Századok – 2002

Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061

A. Sajti Enikő (У IMPÉRIUMVÁLTÁS, MAGYARELLENES MEGTORLÁSOK, KITELEPÍTÉSEK ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ FELTÉTELEINEK KIALAKULÁSA A DÉLVIDÉKEN 1944-1947 1. A jugoszláv hadsereg bevonulása és a magyarellenes megtorlások 1944 nyara a Délvidéken már a nagy bizonytalanság időszaka volt. Augusztus végén a partizánok a Kulán állomásozó légvédelmi figyelő őrsöt támadták meg, szeptember 12-én már Szabadka határából jelentették a partizán előőrsök megjelenését, október 16-án pedig a Muraközben Légrád ellen intéztek támadást. 1944. szeptember 6-án a Vörös Hadsereg Kladovónál átlépte a román-szerb határt, és a partizánokkal együtt megkezdték a Bánát felszabadítását. 1944. szeptember végén megkezdődött a délvidéki magyar közigazgatás evakuációja. Az addig Újvidéken székelő csendőrnyomozó alosztály szeptember 21-én Bácsalmásra költözött, és október 4-én a szegedi V honvéd kerületi parancsnokság elrendelte a Ferenc-csatornától délre fekvő területek kiürítését - a szovjet és jugoszláv egységek elérték a Tiszát. Szeptember végén Bácska felbomló közigazgatásának az erdélyi, a bánáti német és részben magyar menekültek problémájával is szembe kellett néznie, október 7-én pedig megkezdték a bácskai németek evakuációját is. Berlin a voltjugoszláv területekről a tervek szerint 215 ezer németet fogadott volna be - ezt a tervet azonban elsodorták az események, de a tervszerű evakuálás is anarchiába torkollott. Legoptimistább számítások szerint is egész Baranyából 30 ezer, Bácskából maximum 70 ezer németet sikerült Németországba evakuálni.1

Ott voltak a menekültek országútján a nemrég idetelepített bukovinai székelyek és moldvai csángók is, az egész 1941-ben idetelepített, vagy helyiekből kinevezett magyar közigazgatás, a magyar tanítók és tanárok döntő többsége, stb. A bácskai helyzetet a partizánok bácska-baranyai parancsnoksága a Tito főhadiszállására küldött október 12-i jelentésében így jellemezte: „Egész Bácskában fejetlenség uralkodik, különösen a falvakban, ahol a partizánosztagok egész nap szabadon járhatnak, csak néha tűnik fel egy-egy kisebb német vagy magyar egység, a városokban valamennyire még tartják magukat, de az elöljárók már elmenekültek, a német katonaság egyszerűen kényszeríti a magyarokat a hatalom fenntartására, de ez már nem sikerül. [...] a magyarok Újvidéken 1 A bácskai németek evakuációját és Németországba történő áttelepítésének tervét részletesen tárgyalja Josip Mimic: Nemei u Backoj u drugom svetskom ratu. Novi Sad, 1974. 324-332. A bánáti németek sorsát nem említjük, mivel a Bánát az előzetes ígéretek ellenére sem került vissza Magyarországhoz 1941-ben.