Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1053 Rassay figyelmeztette, hogy ennél sokkal nagyobb kérdésben kell döntenie: „szakítani akarsz-e mostani barátaiddal és szembefordulsz a kormánnyal, vagy eltűröd programod megcsúfolását, és nem teszel semmit a titkos szavazás érdekében." Itt Rassay elhallgatott, maga is elfogódva figyelte Nagyatádi Szabót, aki könnyezett. A búcsúzkodásnál annyit mondott: „Határozz, ahogy a legjobbnak látod." Nagyatádi Szabó megismételte: nem tudja elhinni, hogy az ő megkérdezése nélkül fognak dönteni.16 5 A február 25-én megtartott minisztertanács, — amely másnap hajnalban ért véget, — megtárgyalta a Klebelsberg és szakértői által véglegesített választójogi rendeletet. E minisztertanácsi jegyzőkönyvek azonban nincsenek meg. így nem tudjuk ki, mit képviselt ezen az ülésen. A sajtóban az a hír terjedt el, hogy a kormány véglegesen elvetette a vidéki titkos szavazást, azt csak Budapesten és a törvényhatósági jogú városokban óhajtja fenntartani, de elejtette az e városokba ígért lajstromos választási rendszert is.16 6 Erről értesülve, másnap, 26-án délelőtt, régi hívei közül Könyves-Tóth Lajos és Plósz Sándor vezetésével többen felkeresték Nagyatádi Szabót a lakásán és kérték, vegye fel a harcot a kormánnyal és menjen ellenzékbe. О megígérte, hogy az intézőbizottság ülésén fel fog szólalni és „felelősségre vonja a miniszterelnököt azért, hogy az ő megkérdezése nélkül döntött a titkosság kérdésében." Ezért hívei megnyugvással távoztak a Dohány utcából.167 Ugyanakkor azonban Nagyatádi Szabó akkori bizalmasai, — Berki Gyula, Lipták Pál és Meskó Zoltán — a kormány álláspontjára helyezkedtek, és azt igyekeztek érvekkel alátámasztani. Hentz Károly, Dömötör Mihály és Simonyi-Semadam Sándor azonban inkább a vidéki titkos választások megtartását tartották fontosnak. A Nagyatádi Szabó-csoport vezető politikusai tehát ekkor már ellentétesen ítélték meg a vidéki nyílt szavazás kérdését. Rassay azonban még reménykedett: lehetetlennek tartotta, hogy a Kisgazdapárt demokratikusan gondolkodó és Nagyatádi Szabó „körül tömörülő része szó nélkül tűrje azt a merényletet, amelyet a kormány a titkos szavazás eltörlésével a falu népe ellen tervez." Nem tudta elképzelni, hogy „a magyar parasztság vezére odaadja nevét ahhoz, hogy konfiskálják a falu népének választójogát." Az előző esti beszélgetésükön elhangzottakban is bízva úgy nyilatkozott: nem hiszem, hogy Nagyatádi Szabó a mai viszonyok között hajlandó lenne „elárulni egész politikai múltját és ezzel romlásba dönteni pártját." Ha „visszatér régi programjához, meg vagyok győződve, hogy a falu népe újból visszatér hozzá, és zászlaja alá sorakozik olyan többségben, amely el fog söpörni minden reakciós szervezkedést."168 A nyilvánosság előtt tehát Rassay optimistább volt, mint a Nagyatádi Szabóval való beszélgetésen. Hiszen akkor elismerte, ha egyesülnek, akkor is csupán egy ellenzéki parasztpártra futná erejükből, ami csak a szélsőségek tompítására lenne elegendő. Nagyatádi Szabó és bizalmasai azonban ennél többet reméltek maguknak és a parasztságnak a kormányzópárton belül elérni. E meggyőződés mozgathatta politikai lépéseiket. 165 világ, 1922. III. 5. 5-6. Boros László dr.: A titkosság halálos ágyánál 166 Világ, 1922. II. 26. 1. 167 Világ, 1922. III. 5. 6. 168 Világ i 1922. II. 28. 2.
