Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1054 SIPOS JÓZSEF Az Egységes Párt első vezetőségi értekezletei A Nagyatádi Szabó-csoporton belül feszültségek keletkeztek Gömbös szerepének megítélésében is. Gömböst ugyanis — mint láttuk — a február 23-i pártértekezleten az Egységes Párt egyik alelnökévé választották. Aztán kiderült, Bethlen őt akarja felkérni a párt ügyvezető elnökének, aki a párt választási küzdelmét is vezetni fogja. Gömbös a fajvédő csoport mellett számíthatott az újkonzervatív agráriusok és a disszidenseknek támogatására. A Nagyatádi Szabó-csoport legdemokratikusabb tagjai azonban bizalmatlanok voltak vele szemben. Joggal féltek erőszakos módszereitől, hogy velük szemben fajvédő és újkonzervatív ellenjelölteket fog támogatni a választásokon. Február 28-án, az Egységes Párt első intézőbizottsági értekezletén Bethlen bejelentette: a párt legutóbbi értekezletének határozata alapján Gömböst kérte fel az ügyvezető alelnöknek. Ezt az intézőbizottság — a hivatalos kommüniké szerint — tudomásul vette. Az üresen hagyott alelnöki állásba megválasztották báró Perényi Zsigmondot és Molnár Dezső nyugalmazott altábornagyot, aki a volt Magyar Rendpárt tagjait képviselte. Az intézőbizottságba pedig báró Lers Vilmost, gróf Károlyi Imrét és Almássy Lászlót, akik a volt Nemzeti Középpárt tagjait képviselték. Az új vezetőségi tagok Bethlenhez hú politikusok voltak. A 40 főre bővült országos vezetőségben még mindig többségben voltak a volt kisgazdapártiak, de a Nagyatádi Szabó-csoport már nem alkotott többséget. Gömbös ismertette a párt szervezeti szabályzatát és a választásokra való felkészülését. Ezekről azonban az újságok nem közöltek információkat. Csak azt, hogy a szervezeti szabályzatot az intézőbizottság lényegtelen módosításokkal elfogadta. Ezután Bethlen ismertette a minisztertanács által elfogadott választójogi rendelettervezetet. Újra leszögezte álláspontját a vidéki nyílt szavazás kérdésében. Az intézőbizottság értekezletéről kiadott hivatalos kommünikében az áll, hogy „Nagyatádi Szabó felszólalására rövid, érdemleges vita folyt le, amelyben a nyílt és a titkos szavazás melletti érvek hangzottak el."16 9 A Világ állította: e vitában Dömötör Mihály és Simonyi-Semadam Sándor „keltek ki leghevesebben a kormány ellen a titkosság elejtése miatt, maga Nagyatádi Szabó István csak röviden szólalt fel, mert fáradt és kimerült volt." Neki a miniszterelnök azt válaszolta, mivel kormányintézkedésről van szó, ezért a felelősség csak a kormányt illeti és nem a pártot. A kormány pedig az összes körülményt mérlegelve kénytelen volt a vidéki nyílt szavazás mellett dönteni. Erre Simonyi-Semadam azt válaszolta, hogy ez a „formula olyan közjogi naivitás, amibe iskolázott politikusok nem nyugodhatnak bele." Különösnek tartotta, hogy ezt a fontos kérdést Bethlen ilyen egyszerűen akarja elintézni. A miniszterelnök viszontválaszában — szemforgató módon — arra hivatkozott, hogy a kormány terve a sajtóban sem ütközik nagy ellenállásba. Az ellenzéki sajtó kifogásait pedig taktikainak minősítette. Csupán egy engedményre mutatott hajlandóságot. Kijelentette: „amennyiben meg tudják őt győzni arról, hogy Budapesten a lajstromos szavazás opportúnusabb, mint a kerületi, hajlandó azt beható konszideráció után magáévá tenni." Az értekezlet után Nagyatádi Szabó és Mayer is röviden nyilat-169 Világ, 1922. III. 3.