Századok – 2002

Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989

1052 SIPOS JÓZSEF közbeszólt: „Én is látom, hogy bizonytalan a helyzet. Azzal szerelik le az embereket, hogy megígérik nekik a kormány támogatását." Vele szemben Rassay állította: így elveszíti politikai hitelét a parasztság előtt. „Hiába fogsz ott kifogásokat keresni. Nemcsak idehaza, de egész Európában senki sem tudja megérteni, miért teszi lehetővé a magyar agrárvezér, hogy megfosszák a falu népét választójogától." Nagyatádi Szabó itt közbevetette: „Lehetetlen, hogy a mai minisztertanács véglegesen döntsön, hiszen a titkosság kérdésében sem velem, sem a pártvezetőséggel még nem folytatott tárgyalásokat a miniszterelnök." Erre Rassay azt kérdezte: „És Mayerral, aki bent van a kormányban, se közölte még a miniszterelnök a szándékát?" „Mayer se tud semmit a miniszterelnök szándékairól" - válaszolta Nagyatádi Szabó. Lehetetlen, hogy Bethlen „figyelmen kívül hagyja az én álláspontomat, amelyet ismételten kifejtettem. Ha arra kerülne sor, ma sem mondhatnék mást, mint hogy nem vagyok hajlandó elárulni egész politikai múltamat és feladni a titkosság követelését. Ha a kormány befejezett helyzet elé állítana, tudni fogom, hogy elérkezett számomra a döntés pillanata." Ezzel szemben Rassay azt mondta: vegye úgy, mintha „már ki is mondták volna a nyílt szavazást." Ezért most kell dönteni: „tovább támogatod a kormányt, amely a reakció restaurálására törekszik azoknak a segítségével, akikkel egy egész életen keresztül a legkeményebb küzdelemben állottál, vagy egy utolsó kísérletet teszel elveid diadaláért." Rassay feltételezte, ha Nagyatádi Szabó síkraszáll a titkos szavazásért és szembefordul Bethlennel, akkor ő „meg fog hátrálni." Ha ennek ellenére eltörli a titkos szavazást, akkor még inkább kötelessége a parasztpolitikusnak „megmenteni a népnek a politikádba vetett hitét és levonni a konzekvenciáit az előállt helyzetnek." Nagyatádi Szabó meggyőzésére Rassay kijelentette: „hiszem, ha szembefordulsz a kormánnyal és ellenzékbe mész, a falu népe el fogja felejteni az elmúlt két év emlékeit, el fogja felejteni mindazt, amit a te teljes jóhiszeműséged mellett ellenük történt. Újból a falu vezére lennél. Megingathatatlan lelkes tábor tömörülne ismét melletted." Bizonygatta: ő nem kíván vezér lenni, hiszen mióta ellenzékbe vonult, minden állásfoglalásában az vezérelte, hogy „veled kell egyesülni." Elismerte: pártja kis párt, de állította, hogy „széles rétegek állanak mögöttünk, - a te néped. Erősek vagyunk, nem leszel egyedül, ha velünk jössz." Ugyanakkor őszintén bevallotta: a választásokon akkor sem kapnának többséget, ha egyesülnének. De „egészen bizonyosan kapunk annyi mandátumot, hogy a kormányt rászoríthatjuk a szélsőségek elleni küzdelemre s egy demokratikus politikára." Azt is elismerte, hogy Nagyatádi Szabó ellenzékbe vonulása esetén súlyos támadásoknak lesz kitéve. Olyan vádaknak, mint a panamabotrány idején. De „ezzel neked szembe kell nézni, ha tisztának érzed magad, mert ha nem akarod lelkedet, testedet örökre eladni a hatalom urainak, előbb-utóbb úgy is szembekerülsz ezzel a veszedelemmel." Itt egyértelműen Nagyatádi Szabónak az Esküttpanamában való szerepére célzott. „Döntenem kell, tudom — bólogatott Nagyatádi Szabó, — és nem fogok kitérni a döntés elől. Ha nincs más mód, itt hagyom az egész politikát és visszamegyek Erdőcsokonyára."