Századok – 2002

Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989

1042 SIPOS JÓZSEF zott, mert „koalíciós kormányzatok Magyarországon mindig halálra voltak ítélve. Egységes párt kell, hogy hordozza Magyarországon a kormányzat terhét. E pártot eddig nem tudtuk „teljes mértékben" létrehozni, de azt meg kell alakítani a választások előtt. Mert a „választásokon fog eldőlni az, hogy Magyarországon a társadalmi békét, a konszolidációt és olyan irányzatot leszünk képesek kivívni, amely hordképes alapot ad a jövő kormányzatnak hosszú időre. Erre szüksége van ennek a nemzetnek, — mondotta, — mert ez a csonka ország csak akkor állhat ellent annak a nagy nyomásnak, amely mindenfelől szorongatja, ha egységes vezetés alatt, ha egységes párt és egységes akarat irányítja az országot." Bízott abban, hogy a párt által képviselt elvek diadalra fognak jutni, mert ezek jelentik a „társadalom összefogását, az alsóbb, felsőbb és középső rétegek összefogását." Az ország nehéz problémáit a „nemzeti eszme jegyében" és annak megfelelő intézményekkel kívánta megoldani. „Mi a magyar nemzeti királyság alapján állunk és ki fogjuk azt vívni," - mondotta, amit a jelenlévők percekig tartó éljenzéssel és tapssal honoráltak. Nagyatádi Szabó és hívei felé is újabb gesztusokat tett: „A társadalmi békét akarjuk megalapozni, mikor a kisgazda- és gazdatársadalom érdekeit helyezzük elsősorban előtérbe, mert ebben az országban a hordképes erő, amely a maga részéről a hazafias eszmét tartotta mindig szem előtt, elsősorban ez a társadalmi osztály volt." Ezért „én tehát — csak azt mondhatom, hogy igenis a kisgazdatársadalommal kezet kézbe téve akarjuk megvívni ezt a harcot." Kinyilvánította: jr

Mi nem vagyunk osztálypárt, mi egy magyar párt vagyunk. Mert az összes társadalmi osztályok ebben a pártban helyet találhatnak és kell, hogy találjanak." Végül kérte a volt képviselőket, hogy „ezután kint a perifériákon" keressék a teendőket, vagyis választókerületeikben készüljenek a választási harcra. A nemzetgyűlés feloszlatása után Bethlen tehát úgy látta, hogy az Egységes Pártot még nem tudták „teljes mértékben" megszervezni. Ez — mint látni fogjuk — azt jelentette, hogy a disszidensek után még újabb politikai csoportok belépését szorgalmazta. Rubinek István, az újkonzervatív-agráriusok vezetője azzal nyugtatta Nagyatádi Szabót, hogy ő „mindnyájunk őszinte tiszteletét és szeretetét élvezi." Könyves-Tóth Lajos viszont, aki Nagyatádi Szabó régi harcostársa volt, a Dózsaféle parasztfelkelést felemlegetve kijelentette: „Ma is, nagyon sok helyen szorult helyzetben van a nép és sok helyen az intelligencia (értsd: a földbirtokosok és támogatóik - SJ) nem tud közeledni a néphez. Nem bír, vagy nem akar — és nagyon sokszor inkább eltűri az éhséget, eltűri a rongyos ruhát, mintsem közeledne a néphez." Figyelmeztette az egybegyűlteket: „értsék meg a népet, hogy ennek a jövőben ne az elnyomás legyen a része." Nagyatádi Szabó pohárköszöntőjében elismerte: „a mostani párt kialakulását is elvi harcok előzték meg,mert a miniszterelnököt és őt is kemény fából faragták, de azt hiszi, hogy az elvek tisztázása után a megtörtént egyesülés szilárd alapon áll." Szerinte a jövő Magyarország kialakulását azok veszélyeztetik, akik „puccsal akarták és akarják megoldani a királykérdést," és „akik felekezeti ellentéteket szítanak az országban." A királypuccsok szervezőit hazaárulóknak nevezte. A királykérdés rendezése előtt az „alkotmányjogi kérdéseket kell rendeznünk. A királynak és a nemzetnek jogait törvényben kell lefektetni,... a nemzet érdekeinek