Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
106 JEMNITZ JÁNOS pártegység a múltban a szociáldemokrata pártokat sokszor megbénította, vagy sok esetben a háborús kormányok bűntársává tette. A párt vezetőségének jobboldali magjához tartozott Ellenbogen, aki szintén a baloldaliakat támadta, s azt taglalta, hogy a parlamentáris keretek között kell maradni.146 Bretschneider azzal vádolta őket, ha azt állítják is, hogy nem akarnak szakadást, politikájuk mégis szakadásra vezetne.14 7 A salzburgi Wittering pedig a jobboldal még sokszor — s nemcsak Ausztriában — felsorakoztatott érvét vette elő, hogy a pártban a felelőtlen értelmiségiek, az írók és teoretikusok hirdetik a radikalizmust. A felelős emberek, akik a gyakorlati mozgalom élén állnak, az ilyen módszereket elvetik. S Wittering ment el más területen is legmesszebb, amikor azt kifogásolva, hogy a baloldaliak minduntalan az orosz forradalom tanulságairól beszélnek, megfeledkeznek arról, hogy azt a forradalmat tulajdonképpen a német és osztrák katonák győzelmei készítették elő. Wittering ily módon nemcsak értelmiségellenes húrokat pengetett, hanem furcsa logikával a háború, s ráadásul „a saját katonai győzelmek" igazolására vállalkozott.148 Wittering, Ellenbogen és Bretschneider, de még Renner szavai is bebizonyították, hogy az osztrák pártban a baloldalnak erős jobboldali ellenzéke akadt. Érdekes, hogy a baloldal igazi vezetői, Bauer és Danneberg a vitában nem szólaltak fel. De Renner után a baloldal egy másik vezető teoretikusa, Max Adler szintén lendületes beszédet mondott. Ebben egyfelől a Wittering-féle gondolatmenetet, s még inkább az ennek megfelelő gyakorlati politikát bírálta. Hangsúlyozta, hogy ő a gyakorlati aprómunkát nagyon megbecsüli, de ennek értéke szerfölött kérdéses, ha elszakad a szocialista célkitűzésektől. A prakticizmus ostorozásán túl M. Adler élesen bírálta Renner felfogását, megállapította, hogy a szocializmusról ugyan sokat ír, de egyúttal olyan kicsengéssel, hogy az újabb gazdasági fejlődés fölöslegessé teszi a proletariátus forradalmi harcát. Aláhúzta, a proletariátus csak akkor teljesítheti nagy történeti hivatását, ha arra felkészítik és nevelői nem „csak pillanatról pillanatra" mutatnak utat. Visszautasította Rennernek az államról, illetőleg az állammal szemben tanúsítandó magatartásáról kialakított programját. A beleolvadás, s együttműködés helyett az adott államkeretek között az osztályharcot kérte számon Rennertől.149 A vita során G. Proft még egyszer felszólalt, s energikusan visszautasította a jobboldaliak értelmiségellenes, nacionalista és antiszemita demagóg kitételeit, s a baloldal nyilatkozata szellemében internacionalista erőfeszítéseket sürgetett. Max Adlerhez hasonlóan követelte, hogy a tömegeket a forradalmi harcra kell felkészíteni.150 A baloldali küldöttek elsősorban a pártvezetőséggel illetőleg még inkább a jobboldali „ultrákkal" hadakoztak. De már Probst is vitázott szelídebb hangon a baloldali radikális Janacekkel, s ezt tette — de már támadóbban — T. Schlesinger, aki egyúttal hangsúlyozta, a „baloldal" Friedrich Adler szellemében jár el, s Janacek fölöslegesen „töri a fejét" azon, hogy E Adler támogatja-e a baloldalt és 146 Protokoll ... 135-139. V ö. Népszava, 1917. október 23. 147 Protokoll ... 146-149. V ö. Népszava, 1917. október 24. 148 Protokoll 144-146. V ö. Népszava, 1917. október 24. 149 Protokoll 143-144. Népszava, 1917. október 24. 150 Protokoll 123-125. (Max Adler felszólalását a Népszava nem ismertette.)
