Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1039 A parasztságnak adott vagy ígért gazdasági engedményekért Bethlen és Klebelsberg az erőszakszervezetek és a közigazgatás feletti ellenőrzés, illetve irányítás szinte teljes átengedését kívánták Nagyatádi Szabótól és híveitől. Az erőszakszervezetek megerősítése persze összefüggésben volt a királypuccsal és a trianoni szerződés adta lehetőségekkel. Az utóbbi előírásai szerint csak 35000 fős toborzott hadserege lehetett az országnak. Ezzel, de a választásokra való felkészüléssel is kapcsolatban volt, hogy 1922. január 31-én a belügyminiszter beterjesztette a parlamentnek az államrendőrség és a csendőrség „létszáma kiegészítési módjának és felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot." Másnap pedig a pénzügyminiszter ugyanilyen tartalommal a vámőrség és a pénzügyőrség létszámának felemeléséről terjesztett törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.14 4 Bethlen és Klebelsberg a választások politikai és csendőri ellenőrzésének előkészítését is megkezdték. A február 10-i minisztertanácsra meghívták Lorxot, a csendőrség parancsnokát. Klebelsberg utalt a „radikalizmus veszedelmére. A nagy csata a falvakban lesz." Ezért „csendőrségi közeg legyen minden járásban, a meg nem engedett agitációnak már gyökerében való elfojtása céljából." Szerinte — nem az 1920-as választásokon megutált T tisztre, hanem — járásonként két csendőrtisztre lenne szükség, akik az ellenzéki pártok agitációjáról tájékozódjanak és a feljelentéseiket az ügyészségnél tegyék meg, mert „az agitáció nagyon folyik." Ehhez Bethlen hozzátette: e csendőrtisztek a választások alatt a főszolgabíró alá tartozzanak, amivel a politikai ellenőrzésüket húzta alá. Lorx beszámolt a hadsereg állapotáról is: arról, hogy a trianoni békediktátum végrehajtása miatt éppen az elmúlt hónapokban kellett az önkéntességre átállítani. Ezért a hadsereg nem lesz abban a helyzetben, hogy segítse a rend fenntartását választásokon. A miskolci és a székesfehérvári hadtest felkészültsége jó, de a többi helyen „ki nem képzett" újoncok vannak. Ezek fizikai állóképessége is rossz. „Most az utasítás az, hogy egy hónap múlva karhatalmi szolgálatra használhatók legyenek." Itt Bethlen megjegyezte: „Mentől előbb szükség van ezekre." Lorx szerint a „csendőrségnél 550 csendőrtiszt és 450 csapat-csendőrtiszt" volt. Március. 1-től már csak 8000 csendőr marad, de még „4000 csendőrt lehet toborozni, mert az antant 12000 csendőrt engedélyezett." Elmondta, hogy az országban 1000 őrs van. Ezért javasolta, egyelőre elégedjen meg a kormány azzal, hogy „minden járásnál egy tiszt" legyen, aki a választási agitációt ügyeli és jelenti a történteket. A tartalékokat pedig a vármegyéknél helyeznék el. Bethlen sem tartotta kívánatosnak, hogy a T tisztek intézkedéseket tegyenek. Erre Klebelsberg úgy reagált, hogy a „vármegyei és járási csendőrparancsnok jelent a főszolgabírónak, a kapcsolatot ő tartja a királyi ügyészség és a csendőrség között," és együtt kell működniük a főispánnal. Bejelentette: „Kiváló főispáni karom lesz." Itt Mayer megjegyezte: „Nagy agitáció lesz a választásoknál. Szigorú instrukciókat (kell adni - SJ) a csendőrtiszteknek, mert a T tisztekről igen rossz emlékek vannak." Bethlen azonban eloszlatta aggályait. Tomcsányi pedig már egyenesen azt javasolta, hogy a „kiképzett T tiszteket csendőrségi hatáskörben lehetne alkalmazni." 144 Nemzetgyűlés Naplója, 1920-1922. XVI. köt. 149. és a 182.
