Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1019 a disszidensekkel, és a miniszterelnök tegyen határozott lépéseket," hogy a KNEP kormánytámogató tagjait is csatlakozásra bírja. E politikusok szerint, ha a miniszterelnök ragaszkodnék is a nyílt szavazáshoz, a párt már akkor sem gördítene akadályokat Bethlen útjába, mert a legfontosabbnak azt tartják, hogy vezetésével végre alakuljon meg az egységes párt és így „fokozott erővel vegyék fel a küzdelmet a legitimistákkal szemben." A választójogi törvényjavaslat miatt a kormány ellen intézett támadásokat Bethlen azzal is csökkenteni igyekezett, hogy javasolta: annak nemzetgyűlési tárgyalása előtt pártközi bizottságban vitassák meg azt, amelyben az „összes pártok számarányuk szerint helyet foglalnának."10 0 Ebben a kedvező helyzetben kerül sor az első megbeszélésekre a disszidensek és a Kisgazdapárt vezetősége között. A 23-i és 24-i tárgyalásokon több vitás kérdés volt: Ki legyen az egységes párt vezére? Milyen formában történjen meg az egységes párt megalakítása? A disszidensek egyesülni, fuzionálni akartak a Kisgazdapárttal. Nagyatádi Szabóék ragaszkodtak ahhoz, hogy a disszidensek lépjenek be a pártba. A disszidensek és az újkonzervatívok Bethlent, a liberális agrárdemokraták Nagyatádi Szabót akarták az egységes párt vezérének. A disszidensek biztosítani akarták maguknak a beleszólás jogát a vezetésbe. Nagyatádi Szabó és hívei viszont csak „annyi hatáskört hajlandók átengedni a belépőknek, amennyi őket számarányuknál fogva megilleti."10 1 E kérdésekben azonban ekkor még nem tudtak megegyezni. A választójogi törvénytervezet elfogadása és a Kisgazdapárt nevének kibővítése A minisztertanács január 24-én Klebelsberg előterjesztése alapján — paragrafusonként — tárgyalta a választójogi törvénytervezetet. Bethlen és belügyminisztere itt is arra törekedtek, hogy a számukra fontos kérdésekben, — amelyek az uralkodó osztály politikai érdekeinek kedveztek — ne kelljen nagyobb engedményeket tenniük. Az első ilyen probléma — ahol az ellentétek összeütköztek — a nők választójoga volt. Láttuk, hogy a KNEP kezdettől ellenezte a nők választójogának szűkítését, mert az döntően e párt szavazóbázisát csökkentette. Ebben a kérdésben a KNEP érdekeit a minisztertanácsban a leghatározottabban Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi miniszter képviselte. Követelte, hogy a nők szavazati jogát ne korlátozzák se a korhatár 30 évre való felemelésével, se a különös kellékekkel. E vitában Mayer földművelésügyi miniszter hangoztatta: „a kisgazda társadalom szükségesnek tartja a Friedrich-féle választójog megszűkítését," de, „ő sem tartja szükségesnek a különös kellékeknek a javaslatba való felvételét, mert ez osztályellentétekre vezet." Kállay Tibor pénzügyminiszter „teljesen feleslegesnek" tartotta a női választójogot. Bethlen és Klebelsberg győzködték minisztertársaikat álláspontjuk helyességéről, de az nem sikerült. így a vita után a minisztertanács a 2.§-t a népjóléti és munkaügyi miniszter szövegezésével fogadta el.102 100 Népszava, 1922. I. 24. 1. és a Világ, 1922. I. 24. 1. 101 Népszava, 1922. I. 25. 3. 102 MOL К 27. Min.tan. jkv. 1922. január 24. 21.
