Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1020 SIPOS JÓZSEF Klebeisberg most is azt állította, hogy „a titkos szavazást a vidékre nem tartaná életbe léptethetőnek," de hozzátette: „Ha a nemzetgyűlés többsége mégis a titkos szavazáshoz ragaszkodik, ennek deferál, de kötelességének tartja figyelmeztetni a minisztertanácsot annak nagy veszélyére." Ezzel Bethlen egyetértett, de taktikusan hangsűlyozta: „végleges álláspontot még nem foglalt el" ebben a kérdésben, amelyre a kormányzó figyelmét is fel akarja hívni. Kérte a minisztereket, hogy e kérdésben álláspontjukat tartsák függőben. Ennek ellenére Mayer rámutatott: a titkos választójog a Friedrich-féle rendelettel már életbe lépett, ezért „nehéz volna a titkosságot feladni és a nyílt szavazásra visszatérni." Kijelentette: a nyílt szavazás a „kisgazdapártra valóságos veszedelmet jelentene és érvényesülésének hathatós eszközeitől fosztaná meg, nyílt fegyvert adván a kisgazdapárt ellenségeinek kezébe. Politikai célszerűségből tehát feltétlenül szükségesnek tartja a titkosságnak a fenntartását." Érdekes, hogy Kállay pénzügyminiszter — a miniszterelnök és a belügyminiszter álláspontjával szemben — kifejtette: „nem lát semmiféle politikai veszedelmet abban, ha a választók titkosan adják le szavazataikat az egész országban" Erre és Mayer aggodalmaira Bethlen statisztikai adatokra hivatkozva kijelentette: a földműveléssel foglalkozó népességből a „birtokos bérlők és önálló gazdák száma alig haladja meg a mezőgazdasági munkások számát. Ezért minden jogkiterjesztés nem az első helyen említett kategóriákat, hanem a másodikba tartozó munkások számát fogja növelni. A férfiak között már most is többségben vannak azok, akik semmiféle anyagi javakkal nem rendelkeznek, miért is mindenféle jogkiteijesztés a falura veszedelmet jelent." Bethlen tehát figyelmeztette Mayert — és rajta keresztül Nagyatádi Szabót és híveit — hogy a falvakban a nincstelenek vannak többségben, tehát a titkos választójog megtartása a birtokos parasztságra is veszélyes. Válaszul Mayer elmondta: „egyénileg ő maga sem helyesli a titkosságot," de kénytelen pártja többségének állásfoglalásához alkalmazkodni. Bethlen ezt megértéssel fogadta. Sőt! Hozzátette: „a titkosság kérdésében előreláthatólag engedményeket kell tanúsítania," de akkor más területeken fog garanciákat kérni a maga választójogi nézetének érvényesítésére. E vitában Bernolák miniszter kijelentette: „a titkosságban nem látna veszélyt, hiszen az egész világban már titkosan szavaznak." Abban a politikai szabadság, illetve „az ország demokratikus kiépítésének egyik feltételét" látta. Vele szemben Bethlen állította: „ahol a titkos választójog korlátlanul érvényesül, nyomában mindenféle zavarok keletkeznek." Ennek eklatáns példáját mutatja Olaszország, Anglia és Amerika választásainak lefolyása. Klebelsberg is újra a nyílt szavazás mellett érvelt. Mayer azonban kitartott a Kisgazdapárt véleménye mellett. Újra kérte a minisztertanácsot, hogy a „titkosság mellett foglaljon állást, mert a népet magasabb szempontok hangoztatásával nem lehet megnyerni." Célját azonban nem érte el. A vitát Klebelsberg úgy összegezte: a törvényjavaslatot azzal fogja a kormányzó elé terjeszteni, hogy a „szavazásnak a titkos vagy nyílt volta kérdését a miniszterelnök 0 Excellenciája még megfontolás tárgyává fogja tenni." És ezt a minisztertanács tudomásul vette.103 103 Uo. 24-27.
