Századok – 2002

Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989

1006 SIPOS JÓZSEF Buza Barna levelében túlsúlyban voltak a Nagyatádi Szabó kompromisszu­mos politikáját elítélő egyoldalú és erősen szubjektív megállapítások. Ezek sértet­ték Nagyatádi Szabó politikusi, emberi önérzetét. Javaslatait pedig az adott bel­politikai erőviszonyok között megvalósíthatatlannak tarthatta. Hiszen az elmúlt két évben küzdött ő eleget — sokszor a liberális ellenzékkel összefogva — a sza­badságjogokért, az általános választójogért, a földreformért és a progresszív adó­zásért. Most pedig szinte élet-halál harcát vívta Bethlennel és a disszidensekkel ugyanezekért és pártja kormányzati pozíciójáért. Tehát Buza Barna levele, és annak közlése a Világban — minden jó szándéka ellenére — első lépése volt a liberális ellenzék és Nagyatádi Szabó szembefordulásának. Arra Nagyatádi Szabó nem válaszolt. E levél azonban és több más reagálás a január 5-ei bejelentésekre, — mint látni fogjuk — újabb feszültségeket gerjesztett Nagyatádi Szabó hívei között. Amint kiderült, hogy Bethlen „csak fuzionálni akar és nem belépni" a Kis­gazdapártba, Nagyatádi Szabó és hívei tartózkodóbbak lettek. Január 8-án, va­sárnap Nagyatádi Szabó képviselői beszámolót tartott választókerületében. Itt elmondta: „a politikai élet sivár képet mutat. Osztályok, és pártérdekek harca dúl." A választójogi-ól azt nyilatkozta, hogy „az szűkebb lesz, mint a Friedrich-féle rendelet, de a demokratikus elvek sérelme nélkül, úgy, hogy a nép széles tömegei küldik majd képviselőiket az országgyűlésbe."6 8 Ez jelezte a Nagyatádi Szabó és Bethlen között ebben a kérdésben készülő kompromisszumot. Ebben a helyzetben Bethlen határozottan cselekedett. 9-én délelőtt magához kérette a disszidens képviselőket, akik — Tarányi Ferenc és Mikovényi Jenő ki­vételével — fölesküdtek az új egységes párt zászlajára. Határozatukban kimond­ták: „mivel a kisgazdapárt és a disszidensek programja között nincs olyan elvi különbség, amely a pártok egyesülésének akadálya lehetne, a disszidensek képvi­selőinek Bethlen elnöksége alatt tartott értekezlete fölhatalmazta a miniszterel­nököt, hogy az egyesülés iránt a tárgyalásokat a csoport nevében" a Kisgazda­párttal indítsa meg.6 9 Bethlen és a disszidensek tehát még mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy az egységes pártot ne a Kisgazdapártba való belépéssel, hanem azzal való egyesüléssel hozzák létre. Ez azonban — mint láttuk — nem felelt meg sem Nagyatádi Szabónak, sem a párt liberális agrárdemokrata szárnyának. A nemzetgyűlés 9-i értekezletén Ugrón Gábor kritizálta élesen Bethlen és Nagyatádi Szabó 5-én elmondott beszédeit. Szerinte Bethlen „nem egyesült a kisgazdapárttal, hanem belépett." Rámutatott: a miniszterelnök azelőtt állandóan a Kisgazdapárt kettérepesztésére törekedett. Itt Rupert Rezső, — aki 1921 júni­usában éppen Bethlen akkori, egységes pártot szorgalmazó tervei elleni tiltako­zásként lépett ki a Kisgazdapártból — közbeszólt: „Amelynek tetejéről Nagyatádi Szabót ledobták!" Ugrón „tartalékba helyezett" vezérnek mondta Nagyatádi Sza­az 1919. február 23-ai kápolnai földosztásra is, ahol egymás mellett álltak. És „én őszintén hittem, hogy teljesen egyek vagyunk lélekben, törekvésben és a földtelen magyar nép szeretetében" Arról is írt, hogy Rubinek Gyula és társai akkor szervezték meg az Országos Földmívespártot, hogy „meg­buktassák az én földreformomat, - a mi földreformunkat." Rámutatott, hogy akkor Bethlen is a „legélesebben harcolt a mi földreformunk ellen." 68 Világ, 1922. I. 11. 1. 69 Népszava, 1922. I. 10. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents