Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
100 JEMNITZ JÁNOS A megszállt országban érthetően rendkívül erős volt a nacionalizmus, s a mozgalom bizonyos fokig cseppfolyóssá vált, nagyobb szerephez jutottak a helyi szervezetek. Különösen a flamand területen, a két régi munkásmozgalmi gócban, Gandban és Antwerpenben a fiatalok körében erősödött meg a baloldal. Antwerpenben Van Extergan és W Schevenals vezetésével pacifista irány erősödött meg, s e csoport Nieuwe Tijd címmel lapot is megjelentetett. E csoportnál baloldalibb volt a Jacquemotte irányította csoportok, amely a zimmerwaldiakkal rokonszenvezett.115 Olaszországban Serrati április végén az Avantiban leszögezte: „az orosz forradalom nem ér véget, amíg a föld nem lesz a parasztoké, s a gyárak a munkásoké."116 A különböző tartományok szocialistái pedig szintén gyűléseken fogadtak el olyan üdvözlő nyilatkozatokat, amelyekben orosz munkástestvéreiket arra szólították fel, ne elégedjenek meg a burzsoázia hatalomrasegítésével, hiszen „vérüket nem ezért ontották".11 7 Az Avanti és az olasz szocialista pártvezetőség esetében a szocialista fejlődés igenlése azonban nem jelentette, hogy a bolsevikok felfogását vallják. Jobbára az angol ILP-hez hasonlóan inkább abban bíztak, hogy az Ideiglenes Kormány ellenében a Pétervári Munkástanács erősödik meg majd. Ilyen értelemben az Avanti nemcsak az internacionalista mensevikekkel, hanem még a Csheidze-Cereteli-féle centrummal is rokonszenvezett, s nagy lelkesedéssel írt a májusi kormányátalakulásról, Miljukov-Gucskov kibuktatásáról.118 Április végén még Gramsci is az II Grido del popolo c. lapjában hasonlóképpen vélekedett, abban bízott, hogy az orosz proletariátus proletárdiktatúra nélkül, parlamentáris úton eljut a szocializmushoz.119 Mindemellett mind az Avanti, mind az II Grido del popolo sokszor visszatért a lenini koncepció ismertetésére, mindig tisztelettel nyilatkoztak Leninről, a felkavart soviniszta kampány ellenére helyeselték Oroszországba való visszatérését és tiltakoztak megrágalmazása ellen.120 A júliusi válság után az olasz szocialisták ismét Lenin védelmére keltek. Az Avanti július 22-én így írt: „Mi szolidárisak vagyunk Leninnel... s bízunk abban, hogy győzedelmeskedni fog rágalmazói fölött",121 az II Grido del popoloban pedig Gramsci júliusban arról írt, hogy „az orosz burzsoázia folytatni akarja a háborút, s el akarja tiporni a szocialista forradalmat... a két világ harca, amelynek most Oroszország a színtere, minden országban megnyilvánul... mi reménykedünk." Majd az orosz munkásmozgalom belső vitáiról Gramsci leszögezte: „Az orosz maximalisták - ők az orosz forradalom. Kerenszki, Cereteli, Csernov - ők a forradalom mai napja. A maximalisták - ők a folytatás, a forradalom ritmusa. A forradalom nem áll meg, hanem befejezi ciklusát."122 115 E. Vandervelde: Souvenirs... i. m. 240-241. 116 C. Renard: i. m. 42^8. 117 K. E. Kiróva: Revolucionnoje dvizsenyije v Italii. Moszkva, 1962. 304. 118 Uo. 305. 119 Uo. 306-307. 120 Uo. 311. 121 Uo. 308-309; 311-312. 122 Uo. 343.
