Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
A KIVÁNDOROLT MAGYARSÁG ANYAORSZÁGI TÁMOGATÁSA. 9 életet élt, mint a vegyes nemzetiségű katolikus közösség.3 6 A gyülekezetet az Erdélyi Egyházkerület közvetítésével már régebb óta segélyezte az anyaország,37 már csak a miatt is, mivel a „magyar egyház" a közvélekedés szerint a nemzeti öntudat védőbástyájának számított, s különösen idegenben. Az önálló romániai egyházmegye megalakulásával a szervezeti, lelki és tanügyi felügyelet is biztosítva volt. Az egyház tovább építése, erősítése ily módon döntően a személyi viszonyok alakulásán műlott. Az autonómia, illetve az alulról építkező szervezeti keretek hátulütői közé tartozott, hogy a felügyeleti szerepet gyakorló esperes tekintélyét és utasításait csak nehezen fogadták el. Ebben „a rend és béke fenntartására képtelen", és adminisztrációs hibákat is vétő Németh Sándor esperesnek is szerepe volt.3 8 Másfelől attól is tartani lehetett, hogy amennyiben a — végül leváltott — esperes helyébe nem sikerül egy felkészült, erkölcsileg feddhetetlen és tekintéllyel bíró vezetőt találni, űgy a későbbiekben alkalmatlannak bizonyuló személyeket nem lehet majd választott funkcióikból kimozdítani. (Holott személycserékre mindkét akció-ágban szükség mutatkozott). Ezt követelte az erkölcsi megújulás és színvonalasabb gyülekezeti-közösségi élet megteremtésének igénye, de az akció bizalmas természete önmagában is. A romániai szolgálatban megőszült Teleki Mózes ploie§ti levita-tanító (levitának a reformátusoknál lelkészi szolgálatot.is végző tanítót nevezték) esete is azt mutatja, hogy a segélyezett személyek listájára csak a nemzeti misszió fokozott elvárásainak megfelelni képes, erélyes ifjak kerülhettek.3 9 A megfelelő utódot azonban nem volt könnyű megtalálni, még Teleki fizetésénél jóval magasabb bérezés mellett sem. Az egyik gond az volt, hogy a gyülekezet az általa megajánlott javadalmazás fejében jogot formált arra, hogy a lelkész-tanító meghívásáról maga döntsön. A miniszterelnökség viszont, — hogy szabad kezet kapjon a protestáns közösség legfontosabb vezetőjének kiválasztásában — hajlandó volt fedezni a gyülekezeti „saját-részt" is. Ezt, mint az egyházkerület hozzájárulását tüntették fel, azon megfontolásból, hogy az erdélyi püspök tekintélye és befolyása erősödjék a külhoni, (s ezért maga felett anyaországi kontrollt nehezen viselő) gyülekezet életében.4 0 Ily módon végül az akció vezetése által kiszemelt Kőváry Zoltán lett a lelkész-tanító a városban.4 1 36 Hegedűs L.: i. m. 10. 37 A gyülekezet a missziói alapból 1200 К segélyben részesült. - Románia - 1902. - MOL К 26 ME 548. es. 4644. 1902 XXII. t. 672. asz. 38 MOL К 26 ME 631. es. 1274. 1904 XVIII. t. 110. asz. 39 Az 1869-től 1904-ig terjedő romániai [ebből 1876/77 és 1900-1904 között ploieíjti] szolgálat fontosságát nem csak Tisza István miniszterelnök, de a román sajtó is méltatta. Magyar részről az elismerés jeleként értékelhető a csakhamar elhalálozó lelkész-tanító özvegyének kiutalt évi 400 korona kegydíj. - RZsL, 2. f. Külügyi ir. 50. d. 1450. 1904 40 MOL К 26 ME 631. es. 989. 1904 XVIII. t. 110. asz. 41 A jelölt csak emelt fizetés fejében volt hajlandó felmondani fővárosi állását. A sokat követelő tanerőt Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkár „telhetetlen"-nek nevezte egyik levelében, kérését azonban teljesítették. - RZsL, 2. f. Külügyi ir. 49. d. 575. 1904
