Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: Egy életrajz buktatói. Rákóczi Ferenc Lipót nehéz gyermekkora (1676-1690) IV/955
974 SÍPOS FERENC tartalmát közölte Radies Andrással. Úgy döntöttek, kijátsszák Thököly terveit. Eltitkolták a levél igazi tartalmát, kapcsolatba léptek, megegyeztek az ostromlókkal, s az élelmiszer és a hadianyag elpocsékolásával arra kényszerítették Zrínyi Ilonát, hogy adja fel a várat. Rákóczi egyik csapdából a másik csapdába esik: neki, mint buzgó katolikusnak örülnie kellene Thököly áttérésének (hisz édesapjáról is — elfogultan — azt állította: „szívesebben maradt távol a fejedelemségtől, minthogy szent hitéről lemondjon."),103 kitalálja hát, hogy mostohaapja áttérési szándéka nem volt őszinte, s ezért hiúsította meg azt az isteni akarat!104 (A Vallomások szövegében egyetlen egy jelző árulkodik arról, hogy Rákóczi talán sejtette az igazságot, de nem merte kimondani, tudat alá szorította - édesanyjával szemben elfogult volt. Zrínyi Ilona második házasságát „túlságosan nagy szerencsétlenséget hozó"-nak nevezi.10 5 De kire, kikre nézve volt ez a házasság „túlságosan nagy szerencsétlenséget hozó"? A válasz: „a mi Házunkra." A „mi" fejedelmi többes, „házunkra" = családunkra. Vagyis a Rákóczi-házra, a Rákóczicsaládra, konkrétabban: a két gyermekre, Rákóczi Ferencre és Rákóczi Juliannára. Az ő birtokaikat prédálták fel a hadak, az ő birtokaik kerültek hosszú évekre kamarai kezelésbe! Zrínyi Ilona számára a boldog szerelmet jelentette a házasság, férjét még a száműzetésbe is követte! Thököly Imre számára pedig nemcsak szerelmet, de hatalomgyarapodást, könnyen megszerzett várakat is jelentett. Zrínyi Ilonának alig volt birtoka, Thököly Imre nincstelenként kezdte: kard által szerezte vissza, majd kard által vesztette el még az apjától elkobzott birtokokat. Sokat nem kockáztattak. Számukra nem lehetett „túlságosan nagy szerencsétlenséget hozó" ez a házasság!) Ha ketten teszik ugyanazt, az nem mindig ugyanaz! Szeretett édesanyja kéréseit, kívánságait zokszó nélkül hajtotta végre a gyermek, lelkében semmi tüske nem maradt, viszont a gyűlölt mostohaapa minden tettét gyanakvással szemlélte! *** A felnőtt szolgák is igyekeztek a maguk céljaira felhasználni a gyermeket. Saját hűségük felnagyításával vagy az édesanyától, Zrínyi Ilonától, vagy pedig a már felnőtt Rákóczi Ferenctől vártak jutalmat. Kőrösy György kamarás Thököly táborában állítólagos mérgezési kísérletektől mentette meg a gyermeket, Badinyi János pedig az Istennek bemutatott engesztelő áldozattal akadályozta meg, hogy a mostohaapa Nagyváradra magával vigye Rákóczit, ami egyet jelentett volna a konstantinápolyi rabsággal, a keresztény hit elvesztésével! Ez elől csak a vértanúk koszorújának elnyerésével lehetett volna megmenekülni! Legalábbis Rákóczit így tájékoztatták. Ennyire felfújták a dolgot!10 6 Ilona napra a felköszöntő verseket feltehetően Badinyi János írta, s 1686. május 22-én a két gyermekkel mondatta el. A Gyöngyösit nem nagy tehetséggel 103 Uo. 12. 104 Uo. 23-24. 105 Uo. 14. 106 Uo. 17., 19-20., 21.
