Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
94 CIEGER ANDRÁS joguk még a legbecsületesebb módon sem akkor, mikor az ország deficitben van. Gróf Lónyay Menyhért, hogy ha nem kormányelnök, milliókat milliókra halmozhat." Végül felszólította a kormánypártot, hogy szavazzon bizalmatlanságot saját miniszterelnökének. Lónyay válaszában megvetését fejezte ki a „rágalom iskolájának" a megalapítójával, Csernatonyval szemben. A vádakra kivételesen ő is egy rágalommal felelt: egyértelmű utalást tett arra a régóta keringő híresztelésre, mely szerint Csernatony az 1850-es években császári besúgó volt (állítólag a párizsi emigránsokról küldött bizalmas információkat). Nem fogadta el az ellenzéki képviselő beszédének tartalmi részét sem. Láthatóan nem tudott mit kezdem azzal az elvvel, hogy a politikusokra szigorúbb erkölcsi szabályok vonatkoznak, fokozottan vigyázniuk kell fedhetetlenségükre, különösen egy olyan időszakban, amikor az ország és a lakosság egy jelentős része gazdasági gondokkal küzd. Ráadásul a pénzügyek irányítójaként, majd miniszterelnökként Lónyay olyan információk birtokában volt (például a kormány tervezett gazdasági intézkedéseiről), amelyeket a közvélemény vélekedése szerint akár magáncéljaira is felhasználhatott.12 0 Csernatony viszontválaszában szintén megvetését fejezte ki és lényegében tisztességtelennek nevezte Lónyayt. Az ülés hatalmas hangzavar közepette rövidesen véget ért.12 1 Természetesen nem a képviselőházi botrány okozta Lónyay bukását (hisz a vádak egyáltalán nem voltak újak), de a közvélemény számára világossá tette a miniszterelnök tarthatatlan helyzetét. A személyét érő sorozatos támadások nem csillapodtak az új országgyűlésben sem és valóban lehetetlenné tették az ország irányítását. Lónyay nem bírta sem az ellenzék, sem saját pártja és miniszterei bizalmát, egyedül az uralkodó támogatásában reménykedhetett. Másnap délelőtt Gödöllőre ment a királyhoz kihallgatásra. Jegyzetei tanúsága szerint ismertette az uralkodó előtt a kialakult belpolitikai helyzetet és áttekintette eddigi kormányfői működését. A legnagyobb gondnak azt tartotta, hogy kormányában széthúzás tapasztalható és a Deák-párt vezetői sem támogatják őt.12 2 Eközben miniszterei is tanácskozásra gyűltek össze Pesten. Kerkapoly, Tóth és Tisza Lajos az azonnali lemondást fontolgatta, de végül úgy döntöttek, hogy rövid ideig még várnak (talán az 1873-as költségvetés elfogadásáig), mert el akarták kerülni azt a látszatot, hogy Csernatony felszólalásának a nyomására távoznak.12 3 Délután testvéréhez intézett levelében Lónyay már így fogalmazott: „Nem akarok a tegnapi incidens folytán leköszönni, de majd találok módot a tisztességes megválásra, nem érdemel a párt tőlem mást, csakis a Felségért maradnék.. .",12 4 Magatartását az aznap estére tervezett Deák-párti konferenciától tette függővé. Később mégis a pártértekezlet elhalasztását kérte elhúzódó gödöllői tárgyalásaira hivatkozva. Az országgyűlési 120 Ez a véleménye Kecskeméthy Aurélnak is: Kákay, i. m. 231-232. 121 Csernatony és Lónyay szópárbaja megtalálható: KN 1872-75. 1872. nov. 18. 36. ülés, II. köt. 27-32. (Az idézet a 30. oldalról származik.) A Pesti Napló szerint felszólalásakor Lónyay „arca kipirult, egész alakja reszketett, a felindulás pillanatokra elfojtá szavait." Lásd: Pesti Napló, 1872. Nov. 18. 266. szám, esti kiadás. 122 Lónyay Menyhért feljegyzése az 1872. nov. 19-i uralkodói kihallgatás előtt, MTAK Kt. Ms 5307/58. 123 Pauler-napló, 1872. nov. 19. 124 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez, 1872. nov. 19. Ρ 470. 1. cs. Lónyay Csernatony felszólalása mögött Tisza Kálmán mesterkedését sejtette.
