Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61

LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 93 ihoz képest egy eltérő mentalitást testesített meg: „Midőn hazám javát s anyagi jólétét előmozdítani igyekeztem, a magamét is növeltem. Igenis ez teljesült rajtam s erre büszke vagyok. Midőn önök pihentek, visszahúzódtak, én munkás voltam". „A rágalmak és ürügyek szemében bűn, hogy nagyon szereztem. Mit ők becsületes szorgalom útján szerezni képesek nem voltak, saját maguk után ítélve más mindenre lennének képesek - a szerint kívánnak engem is megítélni." Sorra visszautasította az ellenzék által felvetett konkrét vádakat is. Hangsúlyozta, hogy már miniszteri kinevezése után lemondott az általa betöltött különböző gazdasági pozíciókról, bár elismerte, hogy nehezen vált meg ezen intézményektől, mert jelentős részüket néhány társával együtt ő alapította még az 1850-es években (egyedül a hasznot nem termelő Magyar Földhitelintézet elnöki tisztét tartotta meg). Tagadta, hogy mesés vagyon birtokosa lenne, hisz általában rokonai részvényeit kezelte (pl. a lánchíd papírok), birtokaira nagy hiteleket vett fel, kormányzati funkciói pedig immár hat éve elvonják saját pénzügyei kezelésétől. Vagyonának emelkedését mégis az okozza, hogy korábban vásárolt birtokainak és egyéb befektetéseinek az értéke mostanra megkétszereződött (ez is az ország fejlődését mutatja, amely részben neki köszönhető). Vázlataiból az is kiderül, hogy a támadásokkal szemben kiszolgáltatottnak, védtelennek érezte magát, környezete pedig cserbenhagyta: „Vannak nemtelen fegyverek melyek ellen nincs védelem, mert hasonlókhoz nem nyúlhatunk, ha csak önmagunkat azokkal, kik azokat használják egy sorba állítani s így lealázni nem akarunk. Hol tények s kézzel fogható s bebizonyítható tények nincsenek, ott kezdődik az ellenséges érzet által szított rágalom, alattomos célzások", „a méltatlan megtámadás ellen, azok, kikről feltehetem hogy ismernek, védelmemre nem keltek s munkásságom ennyi jutalomra is méltónak nem találtatott - megvallom ezt mélyen fájlalom".119 A bukás A rágalomhullámok 1872. november 18-án csaptak össze Lónyay feje felett. Csernátony Lajos egy újabb durva képviselőházi támadására higgadtságát elvesztve indulatosan válaszolt. Az ellenzéki honatya egy Paulerhez intézett interpelláció ürügyén a miniszterelnök személyére terelte a szót. Véleménye szerint a Deákpárti kormányok eddig alig tettek valamit a haza ügyéért, annál többet szereztek viszont saját maguk számára. Csernátony az ülést vezető Perczel Béla alelnök meggondolatlan felszólítására lehetőséget kapott arra is, hogy szavait részletesebben megmagyarázza: „Én kérdem gróf Lónyay Menyhért kormányelnök urat: nem épített-e házat, nem vett-e uradalmakat, akkor: mikor az ország deficitben van... Én egyszerűen azt tartom, hogy ezen országban mindenkinek van joga gyarapodni, vagyonosodni, gazdagodni, de a minisztereknek nincs ehhez joguk, nincs ehhez 119

A Lónyay önvallomásait tartalmazó szövegek megtalálhatóak: MTAK Kt. Ms 5307/41., Ms 5307/49., Ms 5307/52., valamint például Halász Imréhez intézett levele, lásd: Halász, i. m. 429-430. Gondolatainak egy részét a nyilvánosság előtt elmondott beszédeibe is átültette: pl. KN 1872-75. 1872. okt. 7. 25. ülés, I. köt. 272-278., okt. 10. 28. ülés, I. köt. 350-354. és nov. 18. 36. ülés, II. köt. 31-32. A Lónyay-család vagyoni helyzetéről bővebben: Cieger András: „A Lónyay-Kappel-vagyon nyomában. Egy 'újarisztokrata' család vagyoni helyzete és életkörülményei a 19. század második felében." Történelmi Szemle, 1998. 1-2. sz. 87-112.