Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN... 947 adta" Texa Ferenc papnak a medgyesi országgyűlés után. Gabir Pétert is „Mikó uram adta az papnak" azon oknál fogva, hogy „betegsége miatt hadba nem mehetett". A darabonti helyben lakó jövevény Korógyi Miklóst Péter deák foglalta el „Mikó uram számára hatalmasul". A darabantok és szabad székelyek sorából egyesek „latorságért", „goszságért", mások „oltalomnak okáért", „lopásért", „gyilkosságért", „ember ölésért" kötötték el magukat. A menasági özvegy Király Erzsok „vétkekért adta magát" jobbágyságra, míg Salamon Mátét Mikó uram azért foglalta el, mert „csavargó ember" volt. Az ugyancsak menasági Lajos Tamást, aki „zászló alatt szolgált, de megszegényedvén és hogy hadba nem mehetett úgy foglalták el". Volt olyan is, akit „akasztófától" váltottak meg és úgy lett jobbágy, vagy olyan, aki „feje váltságában adta magát" jobbágyságra. A csíkszentkirályi Bors István lófő „pénzen vett" két jobbágyot. Péter Deák egyik zsellére azért került ura kezébe, mert „golyóbis" lévén lábában, hadba nem mehetett.5 3 A sort folytathatnám. Am az említett példák is bizonyítják, hogy az erőszakos jobbágyosítás és az önkéntes jobbágyosodás az 1619. évi összeírás előtt Csík-, Gyergyó· és Kászonszéken, akárcsak Kézdiszéken is fenyegető méreteket öltött. Bizonyára nem volt ez másként a többi székely székekben sem. Mindezt megakadályozandó, Bethlen Gábor székely politikájában részben az elődök örökségét folytatta, részben az űjítás eszközeit vette igénybe. Törekvésében nem szorítkozott csupán a székely had lemorzsolódásának megakadályozására, hanem a katonáskodó elem állandó és következetes gyarapítását követte. Túl azon, hogy megerősítette a székely közösségi szabadságokat és őrködött azok tiszteletben tartása felett, új adományokkal, lófősítő és darabonti levelek kibocsátásával növelte a hadköteles székelyek számát. Szigorúan számon kérte székelyföldi tisztségviselőitől az országgyűlések vonatkozó határozatait. Tömegesen állította vissza a jobbágysorba jutott székelyeket a hadi szolgálatot teljesítő lófők és gyalogpuskások vagy darabantok soraiba. Ezek voltak a Bethlen Gábor és az I. Rákóczi György korabeli összeírásokban lépten-nyomon előforduló rekuperátusok (recuperati nobiles, recuperati primipili, recuperati pedites). Utaltunk már Bethlen Gábor székely politikájának legfontosabb elemeire, amikor a besztercei országgyűléshez 1622. október 8-án intézett előterjesztését említettük. Benne a fejedelem fő célkitűzését rögzítette: a jobbágyságra jutott szabad székelyek rekuperálását, visszaperlését és a székelyföldi jobbágyság megadóztatását. Itt részletesebben ki kell térnünk arra, hogy miként látta a fejedelem a székely kérdés rendezését, milyen úton-módon vélte mindezt a gyakorlatba átültetni, milyen lépéseket irányzott elő és foganatosított a megoldásban. A sokszor említett besztercei előterjesztésében maga Bethlen Gábor utalt arra, hogy korábban is megkísérelte a rendezést, s ennek érdekében országgyűlési határozatokat is fogadtatott el. Ezek közül itt csak az 1619. év májusában tartott gyulafehérvári országgyűlés döntéseire szorítkozunk. Kiemelten idézzük a határozatok 17. pontját, mert szerintünk ez a felmerülő kérdések közül néhány vonatkozásban felvilágosítást nyújt. „Az székelység között való jobbágyság csinálása felől való felséged kegyelmes resolutiója szerint tetszett mi nékünk országul, hogy az medgyesi gyűlés után, mely 1614. esztendőben volt, utcunque (bármi módon) 53 SzOkl. ÚS. IV 629, 633, 535, 640, 644, 648, 652, 655, 658, 665 és 675.
