Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907

946 DEMÉNY LAJOS Jakab és özvegy Albert Jánosné is, újabban a Tamás Gergely jobbágyai. Jakab­falván a Lázár István 12 jobbágyának neve után az összeíró megjegyezte: „Ezeket Lázár István uram foglalta jobbágyul, mert az atyjuktól hallották, hogy jobbágyi voltak Lázár István atyjának az atyjok". A széki tisztségviselők sem voltak ide­genek a jobbágyosítástól. így a csíkszéki kapitány maga adta Béldi Kelemennek jobbágyul a tusnádi Varga Andrást, aki az előtt „zászló alá szolgált". Az ugyancsak tusnádi Boldisár Pétert „Péter deák vicekapitány adta Béldi uram kezébe", noha azelőtt ez is a hadban szolgált. Viszonylag sok darabant, de néha lófő is jobbágynak kötötte el magát. Különböző körülmények kényszerítették őket erre. Álljon itt — példának okáért — Bocskor András tusnádi lófő jobbágyainak az esete. A szár­mazásilag udvarhelyszéki hermányi Nagy Bartalis „zálogos" jobbágy, aki kölcsönt vett fel Bocskor Andrástól és ennek fejében zálogosította el magát. Ravasz Pál valamikor nem is régen „szabad székely volt", csak a medgyesi országgyűlés után lett Bocskor András jobbágya, de rája nézve ura új adományt szerzett a fejede­lemtől, és „nova donatioval bírja", akárcsak Ravasz Bálintot is. A málnási szár­mazású Gál Mihály, aki „darabant volt", Bocskor Andrásnak „kötötte volt magát, az után, hogy konfiskálták" (a fejedelmi kincstár számára lefoglalták — D. L.), akit viszont Kamuti Farkas pénzen vásárolt meg Bocskor Andrástól. A csernátoni származású Kádár Mihály „négy esztendeje... szolgálja" Bocskor Andrást. Bocskor uramnak volt még úgynevezett konfiskált jobbágya és több jövevény zsellére. A tusnádi Czipó István veres darabant fejekötött jobbágya lett a csíkszentgyörgyi Karacsi Györgynek, aki „vagyon 6 esztendeje, hogy bírja". Különben Tusnádon 5 olyan jobbágyot tartanak számon, akik korábban darabantok voltak. De össze­írtak a tusnádi jobbágyok és zsellérek közt korábbi lófőket is. Lőrincz Péterről azt jegyezték fel, hogy a medgyesi országgyűlés után adta magát a csíkszentimrei özvegy Hadnagy Andrásnénak jobbágyul, de korábban „lófő volt". Lőrincz István „lófő ember" viszont „nincs fél esztendeje, hogy Bocskor Andrásnak kötötte magát". A csíkkozmási Lőrincz Bálint lófő „Barlok Balázst per sinistra expositi­onem (gonosz ürügy alatt) kérte meg Őfelségétől, de oly szín alatt, hogy öreg ember és hadban nem szolgálhatott, holott mégis jó korabeli ember, és leánya után is vagyon fia, ki elégséges az hadra; mikor Őfelsége szolgálatjára akart menni, látták hogy verve űzné vissza, hogy el ne menjed" a hadba. Ambarus Ferenc „valami kárért" kötötte el magát Lőrincz Bálint lófőnek. A zsögödi Mikó Ferenc is foglalt magának jobbágyokat Csíkkozmáson, közöttük Szántó Györgyöt, aki „az előtt hol hadban szolgált, hol éléshordással". Kajcsa Mártont pedig „Mikó uram foglalta el az tiszttartóval és bíróval", noha ennek „az apja szabad székely volt. Szabó Pál „adósságáért esett jobbágyság alá" Mikó Ferenchez, aki Csíkszentmár­toban is foglalt magának „mostan" jobbágyokat, egyebek között Szász Péter da­rabantot és Gál András lófőt. Ugyanott más négy „Őfelségének élésvitellel" szol­gáló családfőt „Mikó uram foglaltatta mostan el". Csíkszentmártonban a Texa Ferenc pap jobbágyai között van György János, aki „medgyesi gyűlés után való jobbágy, lófő volt az előtt". Szász Antal darabantot és a darabant helyen lakó Balogh Mihályt „Mikó Ferenc uram egy aranyos kupán" vásárolta meg Texa Fe­renctől, és „foglalta volt el őket". Csíkszentgyörgyön Szász Mihály lófőt, „hogy háza elégett volt, hadba nem járhatott, az tisztnek fizetett" és mégis „Mikó uram

Next

/
Thumbnails
Contents