Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN. 945 Sajátos vonásai közé tartozik a csíki, kézdi, gyergyói és kászoni gazdálkodásnak a jelentős fakitermelés, a deszkavágás és zsindelycsinálás,5 2 a szénégetés, a viszonylag nagyszámú sertésállomány erdei makkoltatása, a birkák havasi legelőkön való tartása. Jobbágyosodás/jobbágyosítás és Bethlen Gábor székely politikája Az 1619. évi adóösszeírás tükrében ki kell térnünk arra a kérdésre is, amelynek céljából a fejedelem a számbavételt elrendelte és elvégeztette. A székelyföldi jobbágyok megadóztatásáról van szó, illetve arról, hogy melyek voltak közvetlenül 1619 előtt a székelyföldi jobbágyosodás/jobbágyosítás arányai, és menynyiben befolyásolták ezek a székely és egyben az egész erdélyi had ütőképességét. Ne feledjük, hogy Bethlen Gábor részt vállalt a harmincéves háborúban, és egész hadát erre mozgósította. Itt jegyezzük meg, hogy a fejedelem első hadjárata idején magához kérette az összeírást; látni akarta ugyanis, hogy az általa feltételezett jobbágyosítás/jobbágyosodás mennyiben fedi a valóságot. A kézdiszéki összeírás végén olvassuk az alábbi bejegyzést: „Anno 1620 attuk az Méltóságos Úrnak kezébe. Pánczél Mihály". Ismételten meggyőződhetett ebből is arról, hogy a székely hadállományra nézve annyira veszélyes állapot tovább tart. Folytatják az erőszakos jobbágyosítást a székelyföldi nemesek, sőt a lófők is, ám ugyanakkor a szabad székelyek és kiváltképpen a darabantok közül mind többen kötik el önként magukat jobbágyságra, egyesek szegénységük miatt, mások a hadi szolgálattól való menekülésért. Megakadályozni ezt az egyre szigorúbb országgyűlési tilalmak sem tudták, noha bennük hiány nem volt. 400 forinttal bírságolták a földesurat, aki szabad székelyt tett jobbágyává, vagy ha az önként magát jobbágyságra kötő szabad székelyt be merte fogadni. Megadóztatás alá helyezték a székelyföldi jobbágyokat is. Nagy volt az elszegényedés a székelyek között. Az 1619. évi adóösszeírás 3 nincstelent és 4 szolgát tart számon a kézdiszéki nemes családfők sorában. Ugyanakkor 33 családfő volt nincstelen, vagyis olyan lófő, akinek igavonó állata nem volt, közülük is ketten elbujdostak. Még nagyobb volt a nincstelen kézdiszéki darabantok száma. Az összeírásban 120 ilyen családfő szerepel, közöttük 10 szolga, 3 bujdosó és 2 koldus. A két Torján lakó bányászok közt volt 28 nincstelen. Nem volt más a helyzet Gyergyóban sem, ahol az összeírok 43 nincstelen darabant családfőt vettek számba, 17 darabonti családfőről pedig feljegyezték, hogy alkalmatlan a hadi szolgálatra. A jobbágy családnevek után szereplő megjegyzések — az egyedi eseteken túl is — tanúsítják a jobbágyosodást/jobbágyosítást. Kászonfelsőfaluban jegyezték fel, hogy „István György, aki szabad székely volt, az medgyesi gyűlés után szolgálat előtt kötötte el magát", és lett a csíkszentmártoni Balázs Benedek zsellére. A felsőkászonfalui „Bodó Tamás jó akaratja szerint ment Lázár István uram földjére, csak nem régen veres darabant volt". Darabantok voltak még nem régen Bodó 52 Az 1627. évi áriimitációban említik a zetelaki, csíki, gyergyói és kászoni zsindelyt, amelyből 1400 darabnak az ára helyben 1 forint, Segesvárott 1000 adnak 1 forintért, míg Nagyenyeden és Gyulafehérvárott 800-at. Híre és értéke volt a "székely sendelnek". EOE. VIII. 467^468 i i i
