Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
914 DEMÉNY LAJOS még senki sem figyelt fel az ugyancsak nemrég nyomdafestéket látott 1619. évi részleges három székely összeírásra3 0 sem, márpedig ezek nyújtják szerintem a témát illetően a leggazdagabb adatokat. Említettük már, hogy Bethlen Gábor 1618-ban és 1619-ben elrendelte as székelyek adóösszeírását, különös tekintettel a jobbágyok megadóztatása céljából. A számbavétel bizonyára az egész Székelyföldre kiterjedt, de sajnálatunkra mindmáig csak három jegyzék eredeti kézirata ismeretes.3 1 Az összeírásban a falvak és azokon belül a társadalmi rétegek sorrendjében (nemesek, lófők, darabantok, solymárok, Alsó- és Felsőtorján a bányászok, Felcsíkban a hámorosok, valamint ezek jobbágyai és zsellérei) vették számba a családfőket és ezek állatállományát. Kivételt képeznek Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken az adózás alá nem eső főnépek vagy nemesek, akiknek állatállománya hiányzik a jegyzékekből. Rendszeresen feljegyezték a főnépek, lófők és darabantok (beleértve az úgynevezett bebíró jobbágy-és zsellértartókat is, vagyis azokat, akiknek saját falvaikon kívül más településekben is volt részbirtokuk) jobbágyait és zselléreit, utóbbiaknak állatállományával együtt. Kézdiszéken az ökrök, tehenek és lovak számát tüntették fel, míg Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken ezek mellett a birkákat és sertéseket is. A számbavétel hitelessége szempontjából fontosnak tartom a Bethlen Gábor által következetesen alkalmazott rendtartás megemlítését. Ezt maga a fejedelem rögzítette és vette igénybe, amikor a székelyek bármi rendű és rangú összeírását végeztette. Igaz, hogy rendelkezését 1620. augusztus 8-án a Bethlen Istvánhoz intézett levelében vetette papírra, de már uralkodása kezdetétől fogva következetesen alkalmazta. A rendtartás lényegét a következőkben foglalta össze: az öszszeírásra kirendelt biztosok „minden faluban négy-négy, avagy hat-hat személyt, 2 lófőt, 2 darabantot és 2 jobbágyot" jelöljenek meg és eskü alatt hallgassanak ki, mert azok „barmukat ugyanis előadják olyankor székelyice", ugyanis jól tudta, 30 Uo. 586-712. 31 Tulajdonképpen három külön füzetbe foglalt kéziratról van szó. Ezek közül az első füzet tartalmazza Kézdiszék 30 településéről a nemesek, lófők, darabantok, solymárok, bányászok, szabad székelyek, szabadosok, jobbágyok és zsellérek családfőnkénti jegyzékét a falvak s azokon belül a társadalmi rétegek sorrendjében. A lajstromból hiányzik Kézdivásárhely és Bereck (de nem Csomortán is, mint azt tévedésből kiadásunkhoz fűzött jegyzetünkben az 586. oldalon írtuk). A két kézdiszéki mezőváros ugyanis egy összegben fizette az adót a mindenkori országgyűlések határozataiban rögzített összegben (lásd: EOE. VII. 182, 251, 279, 326, 388, 435, 475, 480-481 és 514). Ennél fogva a családfőnkénti megadóztatást követő összeírok számára Kézdivásárhely és Bereck lakosainak számbavétele közömbös maradt. A következő két füzetből az egyikben Kászonszék összes és Alcsík hat falujára vonatkozóan (Lázárfalva, Tusnád, Csíkkozmás, Csíkverebes, Csíkszentmárton középső és másik) egy és ugyanazon jegyzékben van az összes társadalmi rétegek családfőnkénti névjegyzéke, míg a többi alcsíki falvakból (Csíkszentgyörgy, Bánkfalva, Menaság, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentkirály, Mindszent, Csíkszentlélek és Zsögöd) csak a nemesek, lófők valamint jobbágyaik és zselléreik családfőnkénti összeírását foglalja magában. Am Alcsík felsorolt tíz településére nézve a darabantok összeírása abban a harmadik jegyzékben található, amely Felcsík és Gyergyószék darabantjait, ezek jobbágyait és zselléreit vette számba csupán. így hiányzik belőle a nemesek és lófők összeírása, természetesen a jobbágyaiké és zselléreiké is. Ebben az esetben is Csíkszereda lakosainak számba vétele elmaradt. Ennél fogva a csík- és gyergyószéki összeírás hiányos, ami a nemesek és lófők, valamint jobbágyaik és zselléreik családfőnkénti névjegyzékét illeti. A három jegyzék eredeti kéziratát Románia Nemzeti Levéltára Kolozsvári Igazgatóságának Erdélyi Műzeum Kézirattára állagában őrzik, mégpedig a Lustra Siculorum első csomójában. Mindhárom jegyzék kéziratát betűhű átírásban közöltük. Lásd: SzOkl. US. IV 586-712.
