Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN... 913 A székelyföldi fejedelmi jobbágyok megadóztatására 1562 után már utaltunk. Itt azonban szükségesnek tartjuk valamivel részletesebben kitérni rá. Báthory István 1571-ben Cseffei János és Kornis Mihály biztosait küldte ki a Székelyföldre az adóösszeírás elvégzésére. A nekik adott utasításaiban elrendelte, hogy az adókirovás az állatállomány szerint történjen. Egy forintot fizessen az, akinek „hat forint érő marhája vagyon, lábas barma". A faluban egész nyílföldet bíró is ugyanannyival adózzon, a fél nyilat tulajdonló „segítse az többit". A falusbíró mentes az adófizetéstől, de a főemberek és lófők az „oltalomért, vagy egyébért" szegődött jobbágyai rovás alá essenek, kivéve azokat, akik „fizetésért szolgálják" uraikat. A darabantok állatállományát is vegyék fel „az Regestromba", még akkor is, ha „marhájok annyi nincsen, hogy forintra rótassanak".2 5 Az utasításnak ránk maradt egy némileg más változata is, de azért hivatkozunk rá, mert az előbbi homályos részeit világítja meg. Megemlíti, hogy a főnépek és lófők rovás alá ne essenek, ha az „ősöktől és dédesektől (= dédapáktól) reájok szállott gyükér szerént való lófőségben vadnak", de jó fegyverzettel szálljanak a hadba. Minden rendbéli jobbágy adózzon, de a főnépi szolgák „kik lovok hátán őfelségének hadban és egyéb szükségekben urokkal egyetemben szolgálnak, kiknek uroktól ruházattyok vagyon, esztendőre szegődségképpen fizetések vagyon, meg ne rótassanak, de azt felölök hit szerént megmongyák, kik legyenek azok". A pontosítás lényeges, mert adó alá nem esők kimondottan csak a szegődött szolgák lehettek. A megadóztatás ezen szöveg szerint is főleg az állatállomány értéke után történt.2 6 Báthory Kristóf előterjesztésére az 1578. évi országgyűlés is úgy határozott, hogy „a vonó marhák" számától függően vessék ki az adót, mégpedig minden „négy járom vonó ökör" vagy „ló eke" után 99 dénárt. Adózás alá estek a birkák is; akinek 50 juha volt ugyancsak 99 dénárt fizetett az adóba.27 Bár ezúttal az adókirovás a vármegyékre vonatkozott, az országgyűlés külön kimondta, hogy „az székely uraim es az rovataiba ő közöttök ezen módot és szetartást tartsanak meg minden voltaképpen".28 Az 1619. évi adóösszeírás eredeti kéziratai Hosszúra sikeredett bevezetőnkben szükségesnek tartottuk mindezt előre bocsátani, mert egyfelől jelzi a székely társadalomszerkezet változásait, másfelől pedig némi felvilágosítással szolgál az alábbiakban. A székelyek Bethlen Gábor kori gazdálkodása és társadalmi szerkezete tekintetében — a többi források mellett — az eddig kevésbé kutatott székely összeírásokra építettük tanulmányunkat. Igaz ugyan, hogy Imreh István és Pataki József feldolgozták az 1614. évi Bethlen-féle lustrât, és ennek alapján mutatták be a székely falu gazdasági-társadalmi szerkezetét a 16. század végén és a 17. század elején, de történetírásunk figyelmén kívül maradt két 1616-ban és egy 1627-ben készült újabban kiadott részleges összeírás.29 A székely gazdálkodás és társadalmi szerkezetre vonatkozóan eddig 25 SzOkl. III. 335-336. 26 TTár. 1900. 138-139. 27 EOE. III. 127. 28 Uo. 128. 29 SzOkl. ÚS. IV 563-585 és 713-813.
