Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907

GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN. 911 A székelyek 1619. évi összeírása és a jobbágyság megadóztatása Bethlen Gábor első intézkedései közé tartozott, hogy a Mátyás király idejétől bevett szokás szerint a székelyeket összeírassa. 1614 februárjában biztosait küldte szét a székely székekbe, hogy falvanként számba vegyék és részletes jegyzéket készítsenek a székelyföldi családfőkről. Az összeírt valamivel több mint húszezer családfőből 8068 volt jobbágy, azaz az összlakosság csaknem 40 százaléka.1

7

Túl a jobbágyosítás és jobbágyosodás arányain, az összeírok a nevek utáni megjegyzéseikben feltüntették a jobbágyságra jutás körülményeit és okait. Bizonyára ez érdekelte leginkább a fejedelmet, aki ebből levonhatta a székely politikája számára annyira szükséges következtetéseket. Eltelt néhány év amíg Bethlen Gábor megszilárdította hatalmát, gyarapította a kincstár bevételeit, leszerelte az ellene fellépő és a császáriaktól támogatott trónkövetelőket, gátat vetett a Habsburg terjeszkedő törekvéseknek és rendezte viszonyát a Portával. 1618 őszén látta elérkezettnek az időt arra, hogy a székely kérdés megoldását napirendre tűzze. Erre maga utalt a Bethlen Istvánhoz 1620. augusztus 8-án küldött leveléhez csatolt sajátkezű utasításaiban.1

8

Szerinte szóbeli egyezség született az 1618. évi kolozsvári országgyűlés idején közötte és a székely küldöttek között arra vonatkozóan, hogy fejedelmi biztosait küldi a Székelyföldre, akik „diligenter az ekeszámot connumerálják, minden 4 ökröt egy ekére tudván, 2 ökröt fél ekére; valamennyi eke barma találtatik akárkinek is, az limitatio szerént tartozzék minden ekétől az egy forintot megfizetni; az commissariusok mellett legyenek jelen az tisztek is".1

9 Levele fenyegető hangnembe csap át, amikor a székelyföldi nemesek jobbágyasító visszaéléseit említi. „Meglássák azért nemes uraim, mit cselekesznek, mert ha élek és bemehetek egy gyűlésre, kiveszem és felmentem az szegény lófőséget és veres darabantságot az sokféle iga alól, s az jobbágyságot vetem az ország consensusából az adózás alá".20

Mindezt akkor vetette papírra, miután az 1619-ben elvégzett székelyföldi összeírást kézhez vette. Ám mielőtt elindult volna hadaival, 1619 májusában a gyulafehérvári országgyűlés határozataiba iktatta, hogy az 1614. évi medgyesi országgyűlés után a „székelyből csinált jobbágyot" minden székelyföldi nemes kiadja. 400 forint bírság terhe alatt tiltotta meg a jobbágyosítást. Mi több, azt is elrendelte, hogy az ő híre nélkül „se elfogadni jobbágyul, sem eladni, kötni magát, az ki zászló alatt szolgáló székely, szabad ne legyen semmi úton".2

1

Az alábbiakban látni fogjuk, hogy mily gyakran történik utalás a medgyesi országgyűlésre, illetve az előtte vagy utána való jobbágyosításra/jobbágyosodásra a székelyek soraiban. A medgyesi országgyűlés előtt jobbágyságra jutott székelyek ugyanis jobbágyok maradtak, de az utána való jobbágyokat minden nemesnek vagy lófőnek ki kellett bocsátania kezéből, azaz minden törvényes eljárás nélkül fel kellet mentenie a jobbágyság alól. 17

Imreh István—Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Székely felkelés 1595-1596. 166. 18

Lukinich Imre: Bethlen Gábor uralkodása történetéhez. TTár. 1908. 234-235. 19

Uo. 235. 20

Uo. 235. 21

EOE. VII. 517.