Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907

910 DEMÉNY LAJOS ellenes önvédelmét.1

1

Rákóczi Zsigmond mindezt azzal toldotta meg, hogy elődeihez viszonyítva sokkal több darabonti, lófősítő és nemesítő levelével szilárdította meg az adományozottak helyzetét.1

2

Tömegesen adományozott egész falvak és katonai egységek (századok) gyalogpuskásainak adómentességi szabadságlevelet Háromszéken, amint azt a Bethlen-féle 1614. évi összeírás bizonyítja. Báthoiy Gábor is ugyanezt tette, de Erdély fejedelmei közül ő volt az első, aki átfogóbb intézkedésekkel kísérelte meg rendezni a székely kérdést. A korabeli oklevelekből és más forrásokból tudjuk, hogy fejedelmi biztosait küldte ki a Székelyföldre és elrendelte a székelyek általános összeírását, a jobbágysorba jutott székelyek számbavételét 1609 és 1611 között. Jelentős számú székely jobbágyot foglalt le a fejedelmi kincstár számára. Ezek voltak az úgynevezett konfiskált jobbágyok, melyeknek rétegét egészítette ki az 1614. évi Bethlen-féle székely lustrában oly gyakran felbukkanó székelyföldi jobbágyok között: a konfiskálás előttieké és a konfiskálás utániaké. Báthory Gábor gondolt a székelyföldi jobbágyság megadóztatására is, hogy elejét vehesse az önkéntes jobbágyosodásnak. Elképzeléseit nem valósította meg, de különösen a háromszékiek számára kiállított sok darabonti, lófősítő és nemességet adományozó levelével annyira megnyerte őket, hogy a végsőkig kitartottak mellette és kezdetben szembeszegültek Bethlen Gáborral is. Bethlen Gábor ebben a megoldatlan állapotban örökölte a kuszált és bonyolult székely kérdést, melynek meghatározó jellemzői voltak a jobbágyosítás és önkéntes jobbágyosodás, ami a székely had felmorzsolódását vetítette előre. A nagy fejedelem — akárcsak elődei — megerősítette a székely közösségi szabadságokat, folytatta a darabonti, lófősítő és primori levelek kibocsátását,1

3

országgyűlési határozatokban tiltotta meg a székelyek erőszakos jobbágyosítását.1

4

Ám mindez nem volt elegendő. Tovább folyt a jobbágyosítás és önkéntes jobbágyosodás olyannyira, hogy szerinte „az zászlók üresek és csak szegény Bocskai fejedelem idejétől fogva is közel hatezer székely lött jobbággyá".1

5

Bethlen Gábor megítélése szerint „az egész székelységen való jobbágyság in genere számmal az tízezeret meg fogják haladni".1

6 11

Demény Lajos: Mihály vajda szabadságlevelei és az erdélyi fejedelmek székely politikája a XVII. század elején. Székely felkelés 1595-1596. 126-131. 12

Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése). Különlenyomat a Debreceni Déri Múzeum 1978. évi Évkönyvéből. Debrecen, 1979. 94. 13

A részleges feldolgozások és adatközlések (Vkss Miklós: A királyi könyvek székely oklevelei. Erdélyi Múzeum 1900; Sándor Imre: Czimerlevelek. I-II. füzet. 1551-1660. Kolozsvár, 1910-1911; SzOkl. II. 265-268, 306-310.) ellenére mai napig sem készült el az erdélyi fejedelmek darabonti, lófősítő és primori leveleinek átfogó számba vétele és társadalomtörténeti elemzése. A Bethlen- és I. Rákóczi György-féle összeírásokban gyakran felbukkanó és adományleveleket említő megjegyzések már magukban is jelzik, hogy mily nagyok a hiányosságok ezen a téren. Ez így van még akkor is, ha Udvarhelyszéket illetően Jakab Elek és Szádeczky Lajos könyvükben sok fejedelmi adománylevelet említenek. Lásd: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Bp. 1901. 301-303, 317-320, 323-325, 335-344, 372-378 és 384-389. 14

Demény Lajos: Bethlen Gábor székely politikája. Történeti Tanulmányok. II. A KLTE Történelmi Intézetének kiadványa. Debrecen, 1993. 27-32; Uő: XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások. Levéltári Közlemények. 1995. 58-59. 15

EOE. VIII. 105. 16

Uo. 104.