Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
908 DEMÉNY LAJOS szal fordultak a tövisi réten összesereglett székelyek 1571-ben,5 amikor az országgyűlésen II. János halála után az új fejedelem, Báthory István megválasztása volt a tét. Mi több, a közszékelység újra fegyvert fogott szabadsága visszaszerzésére. A zendülés leverése és az elégedetlenség visszaszorítása utáni állapot nem volt tartós. A székelyek tetemes része Bekes Gáspár pártjára állt, amikor ez császári támogatással 1575 nyarán Báthory István ellen vonta ki kardját.6 A közszékelyek elégedetlenségét és ellenszenvét csak fokozta, amikor az 1595. szeptember 15-én kibocsátott székely szabadságlevelét Báthory Zsigmond a nemesség nyomására visszavonta, és a szabadságuk védelmére fegyvert ragadó székelyek lázadását a hírhedtté vált véres farsang idején kegyetlenül vérbe fojtották. A fejedelem ugyanis 1595 nyarának végén kénytelen volt a székelyeket hadba hívni, hogy sikerrel léphessen fel havaselvi hadjáratában Szinán pasa ellen. A földvári táborban 1595. szeptember 15-én kibocsátott szabadságlevelében fogadalmat tett rá, hogy a hadjáratban részt vevő székelyeket a jobbágyság alól felszabadítja. A székelyek tömegesen vonultak táborba, ők alkották az egyesített erdélyi, havaselvi és moldvai had felét. Târgovi§te, Bukarest és Giurgiu (Gyurgyevo) felszabadításában és az oszmán hadak kiűzésében meghatározó szerepük volt. Joggal remélték tehát, hogy véráldozatukat méltányolni fogják. Ám nem ez történt. Az 1595. évi decemberi országgyűlés a fejedelem szabadságlevelét érvénytelennek nyilvánította, az elégedetlen székelyek fegyveres fellépését 1596 januárjában és februárjában a legkegyetlenebbül vérbe fojtották. A székely szabadság kivívása és a vele járó hadkötelezettség terhei Ezek után várható volt, hogy 1599 őszén a Báthory András ellen indított hadjáratában a havaselvi Mihály vajda megnyerhesse és meg is nyerte a székelység döntő többségét. Támogatásukkal győzött a sellenberki csatában Báthory András felett, akit a székelyek Moldva felé való menekülésében meggyilkoltak. 1599 végén és 1600 elején a közszékelyek általános támadást indítottak a székelyföldi nemesi udvarházak ellen, lerombolták, feldúlták és felégették a háromszéki Székelybánja és a székelyudvarhelyi Székelytámadt várakat. A székelyföldi jobbágyság kiharcolta szabadságát, a jobbágyság aluli felszabadulást. Mihály vajda 1599 őszétől kibocsátott szabadságleveleiben megerősítette régi jogaikat, és ezzel magához kötötte őket.7 A székely szabadság viszont a hadviselés kötelezettségével járt, amit a havaselvi vajda a végsőkig kihasznált. Olyan megterhelést vetett ki rájuk a csaknem másfél évig tartó erdélyi uralkodása alatt, hogy alatta a székelység teherbírása megroppant. Visszájára fordult a csaknem félévszázad alatt hőn sóvárgott székely szabadság. Kiváltképpen a közszékelység tetemes része most már önként kezdett lemondani szabadságáról, inkább választotta a jobbágyi állapotot, mint a katonáskodás számára elviselhetetlen terheit. A helyzetet súlyosbította az Erdélyre 5 Uo. 321-331. 6 Békés Gáspár. Magyar történelmi életrajzok. 1887. Szádeczky-Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Reprint kiadás. Akadémiai Kiadó. Bp. 1993. 131. 7 A kérdésre vonatkozóan lásd: Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda 1593-1601. Kriterion Könyvkiadó. B. 1977. 98-111.
