Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907
Demény Lajos GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN BETHLEN GÁBOR KORÁBAN Az 1562. évi felkelés leverése után a székelység állandó forrongásban élt. Az 1562. június 20-án tartott segesvári országgyűlés határozataiban1 II. János király arra törekedett, hogy a székelyföldi társadalomban uralkodó feszültségeket felszámolja vagy legalábbis mérsékelje. Rendezni kívánta a közszékelyek, másként a székely község és a főnépek, azaz a székelyföldi nemesek között a pattanásig elmérgesedett ellentéteket. A szándék és az eredmények között azonban — mint annyiszor a történelemben — most is áthidalhatatlan szakadék tátongott. Ha a székely főnépek és lófők azért voltak elégedetlenek, mert szerintük a határozatokban rögzített előjogok azonnali életbe léptetése késett, vontatottan haladt előre, a fejedelmi jobbágyságra jutott közszékelyek tudatában viszont a Segesvárott hozott határozatok a régi székely szabadság elvesztését jelentették. 1562 után mind a két fél újabb és újabb panaszlevelekkel ostromolta mind a választott királyt, mind pedig az országgyűlést.2 A főnépek és lófők egyre gyakrabban hivatkoztak arra, hogy ők nem voltak részesei az 1562. évi támadásnak, és hadi szolgálataikkal bizonyították hűségüket II. Jánossal szemben a császári hadakkal vívott hadjárataiban. 1566 derekától kezdve a választott király birtokadományokkal jutalmazta őket. A székely fejedelmi jobbágyok tetemes tömege (mintegy kétezer család) jutott így a magánföldesúri jobbágyok sorsára.3 A vármegyei jobbágysághoz viszonyítva sorsuk ugyan kedvezőbb volt, mégis joggal sérelmezték a társadalmi létrán való süllyedést. II. János király maga is beismerte, hogy segesvári végzései és az utánuk következő rendelkezései nem hozták meg a várt eredményeket, ellenkezőleg, az ellentétek kiéleződésének újabb forrásai lettek. „Noha mi a segesvári gyűlésben és azután, mikor Székelytámadt várunkban (Székelyudvarhelyen — D. L.) volnánk, egy néhány rendbéli köztetek való dolgokban bizonyos és jó módot rendeltünk és megtartani hattunk volna, de azt a rendelést nagysokan megháborították és az ellen port, visszavonást támasztottak; a főnép és lófő a községünkkel, viszontag a község a főnéppel és lófővel nagy egyenetlenségben volnának".4 Panasz -1 Kilyéni Székely Mihály: A nemes székely nemzet constitutioi. Pest, 1818. 51-60; ETA. II. 360-366; SzOkl. Π. 161-167; EOE. II. 202-208. 2 A II. János választott királyhoz és a korabeli országgyűlésekhez beadott székely panaszleveleket lásd: SzOkl. II. 176-180, 182-193, 206-207, 237-239; Uo. III. 323-324, 328-330. 3 Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV-XVI. században. Székely felkelés 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei. Szerkesztette Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Kriterion Könyvkiadó. B. 1979. 28-29; Demény Lajos·. Székely felkelések a XVI. század második felében. Politikai Könyvkiadó. B. 1976. 61-68. 4 SzOkl. II. 250.
