Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
88 CIEGER ANDRÁS A Szombati Lapok 1872-es évfolyamát (és különösen a „Szabad a vásár" rovatot) áttekintve valóban megállapítható, hogy a vádak közel fele az állam által kötött szerződésekre (pl. vasút- és középítkezések) vonatkozott, a vádak legfőbb célpontja pedig a kormány volt. Szembetűnő azonban, hogy a vád tartalmától függetlenül Lónyay neve szinte mindegyik cikkben megemlítésre került (legyen szó egy helyi választásról vagy egy magánvállalkozás csődjéről).9 8 Simonyi a képviselőházban is napirenden tartotta a korrupciós tematikát, amit tavasszal már más ellenzéki képviselők is átemeltek beszédeikbe." Simonyi Kossuthnak küldött helyzetértékelő levelében örömmel írt az ellenzéki taktika sikeréről, véleménye szerint a miniszterek és Deák sem támogatja már Lónyayt, csak a király bízik még benne: „[Lónyay] Egyik bakot a másik után lövi. Most is csupa dacból megakadályozza oly törvények tárgyalását, melyek az ország vagy annak egyes vidékei érdekében felette szükségesek volnának. Mi pedig exploitáljuk ezt s csinálunk belőle politikai capitalist a lehető legjobban."100 A korrupciós vádak újabb hulláma július-augusztus folyamán érte el Lónyayt. A hazai lapok — feltehetően kihasználva Lónyay több hetes angliai nyaralását — ekkor tették közzé információikat az ún. Lévay-üggyel kapcsolatban. Az ügyet különösen az tette hangsúlyossá, hogy elsőként a kormánypárti Pesti Napló számolt be róla. A híresztelések szerint Lónyay barátja, Lévay Henrik üzletember megengedhetetlenül nagy közvetítői díjakat kapott a kormánytól (nemesi címet is ígértek neki) különböző állami kölcsönszerződések megkötésekor, sőt állítólag még egy sikertelen tárgyalás után is kapott Lónyay közbenjárására 150 ezer forintot.10 1 Annak ellenére, hogy az érintettek mind cáfolták az állításokat és az újságírók semmilyen bizonyítékkal sem szolgáltak, a külföldi (osztrák, német) és magyar lapok hosszú hetekig cikkeztek az ügyről, sőt újabb és újabb titkos összeköttetések szálait igyekezték felfejteni. Az új országgyűlés szeptemberi megnyitása után Lónyayt az általa remélt nyugodtabb légkör helyett heves személyét érintő támadások fogadták, amelyeket kiegészítettek a külföldön és vidéken megjelenő ellenzéki lapok híresztelései. E-közben a balközép párt több képviselője is a Deák-párthoz való közeledés politikája mellett foglalt állást. Csernatony Lajos az általa szerkesztett Ellenőrben felvetette a két párt közötti koalíció lehetőségét, sőt Ghyczy Kálmán szeptemberben a pártjához intézett beszédében a fúziót sem zárta ki. Annak ellenére, hogy a két ellenzéki politikus több ponton nem értett egyet egymással, álláspontjuk abban közös volt, hogy mind a koalíciót, mind a fúziót Lónyayval szemben kell megva-98 A lap Lónyayn kívül időnként még a gazdasági tárcák vezetőit (Kerkapolyt és Tisza Lajost) támadta, sőt Simonyi egy alkalommal az egész politikai elitnek is nekirontott. Közzétette ugyanis azon képviselők tekintélyes hosszúságú névsorát, akik szerinte összeférhetetlen gazdasági tisztségeket töltenek be (balközép pártiakat is megnevezett). Lásd: Szombati Lapok, 1872. márc. 9. 10. sz. 99 Pl. Simonyi beszéde: KN 1869-72. 1872. márc. 2. 450. ülés, XXII. köt. 72-81. Majoros István beszéde: 1872. márc. 7. 454. ülés, XXII. köt., 200-206. Csernatony Lajos beszéde: 1872. márc. 15. 462. ülés, XXIII. köt. 33-35. 100 Simonyi Ernő Kossuth Lajoshoz, 1872. ápr. 5. MOL R. 90. I. 5390. 101 Pesti Napló, 1872. júl. 23. 168. sz. reggeli kiad. („Vegyes hírek" rovat), valamint aug. 13. 186. sz. reggeli kiad. Helfy az ügyre a képviselőházban is rákérdezett, melyre Kerkapoly pénzügyminiszter tagadólag válaszolt: KN 1872-75. 1872. okt. 5. és okt. 7. 24-25. ülés I. köt. 245-247. és 268-272.
