Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 89 lósítani.10 2 A párt egy másik képviselője, Móricz Pál egyenesen egy Lónyay háta mögötti megállapodás tervét fogalmazta meg: „Én azt hiszem, hogy legjobb lenne küldöttségileg biztosítani Deákot, hogy miniszterválság esetére mi, a bal nem akarnánk politikai tőkét szerezni, de a Deákpárt jobb részét szívesen fogjuk támogatni..."10 3 Lónyayval tehát az ellenzék döntő része mindenfajta, tárgyalást elutasított, pedig a miniszterelnök maga is támogatta a fúzió gondolatát (a Reform sorra jelentette meg ilyen tárgyú cikkeit) és kereste a kapcsolatfelvétel lehetőségét a balközép vezetőivel. Ghyczy azonban elhárította Lónyay próbálkozását: „Én nyílt kártyákkal szeretek játszani. Ha tehetek valamit a kérdés irányában, azt csak egész pártom tudtával akarom tenni és némi sikerrel csak így is tehetném. Az eljárás, melyet javasolsz bizonyos titokszerűséggel jár, melyben nekem pártom háta mögött kellene valamely veszélyes szerepet játszani, ezt nem tehetem."104 Tisza Kálmán pedig a képviselőházban támadta meg Lónyayt: válaszfelirati beszédébe ő is beépítette a korrupciós vádaskodást (hangsúlyozta ugyan, hogy nem ad hitelt az efféle pletykáknak, de az ország hírnevének a megőrzése érdekében kötelessége azokra rákérdezni).10 5 A szélsőbaloldali Simonyi ennek ellenére kevesellte az ellenzék fellépését a korrupció és a miniszterelnök ellen. Szemmel láthatóan Simonyi egyedüli politikai céljává Lónyay megbuktatása vált: „Én érzem, hogy tudnék úgy a vitának élesebb fordulatot adni, mint átaljában a minisztérium, különösen Lónyay bukását előmozdítani, de ha egészségem nem javul, nem leszek képes oly tevékeny részt venni benne mint szeretném... azért nagy baj, hogy a corruptió dolgába nincsen egy jó secundansom sem. A balközép ezen pontot csak gyengén érinti, mert vannak tagjai, akikre könnyen rájuk lehetne hasonlót olvasni... Pedig a corruptió kegyelem és kímélet nélküli ostromlása volna a leghatásosabb eszköz a minisztérium megbuktatására, de ha magamra maradok, nem tehetek annyit mint óhajtanék, még ha egészségem engedné is."10 6 102 Ghyczy szeptember 7-i beszédét közli a Reform is: 1872. szept. 8. 246. sz. Az ellenzéki erők belső ellentéteiről bővebben: Tóth Ede: Mocsáiy Lajos élete és politikai pályakezdete (1826-1874). Bp. Akadémiai K. 1967. 219-257. 103 Móricz Pál Ghyczy Kálmánhoz, 1872. aug. 1. MTAK Kt. Ms 4851/558. 104 Ghyczy Kálmán Lónyay Menyhérthez, 1872. szept. 1. MTAK Kt. Ms 5304/215. Ghyczy néhány nappal később válaszát nyilvánosságra is hozta. Levelében arra kérte Lónyayt, hogy a trónbeszédből hagyja ki azt a bekezdést, amely értesülése szerint a közjogi rendszer változtathatatlanságát mondja ki, mert ez tovább élezné a pártviszályt. Az elmondott trónbeszéd valóban nem tartalmaz ilyen utalást, ám kérdéses számunkra, hogy a korábbi szövegváltozatokban egyáltalán volt-e ilyen bekezdés, erre ugyanis nem találtunk semmilyen bizonyítékot. A Reformon kívül a legtöbb Deák-párti napilap elutasította a fúziót. (Lásd a Reformot pl. 1872. júl. 26. és 31., aug. 6. és 24.; 202. és 207., 213. és 231. sz.) 105 KN 1872-75. 1872. szept. 28. 18. ülés, I. köt. 126-127. és 1872. okt. 9. 27. ülés, I. köt. 327-328. 106 Simonyi Ernő Kossuth Lajoshoz, 1872. okt. 22. MOL R. 90. I. 5421. nov.'20. 319. Ugyan Jókai sem értett egyett Lónyay erőszakos politikájával, elutasította viszont a Simonyi és Csernatony által meghonosított személyeskedő stílust: „Nem óhajtom, hogy valaha politikai küzdelem a magánéletbe vágó személyeskedésbe menjen által. És ilyenek a célzások gróf Lónyay vagyoni állására... Lónyay mielőtt miniszterré lett volna, már háromszor milliomos volt, azóta ismét gazdagon örökölt... A vagyonszerzést, ha ész, ha szerencse járult hozzá, ne alkalmazzuk vádul ellenfeleinkre." Lásd: A Hon 1872. jún. 24. 144. sz., esti kiadás.
