Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
902 BUZA JÁNOS 1560-as évek hivatalos árfolyamairól kapunk képet, hanem azokról a szélső értékekről, amelyekkel a kereskedők — diszázsiót és ázsiót egyaránt tekintetbe véve — kalkuláltak, s dönthettek arról, hogy az áruforgalomból származó nyereség reményében vállalják-e a diszázsióból eredő veszteséget. Velencében a helyi fizetési eszköz, a zecchino birtokában minimálisra csökkent az árfolyamveszteség esélye. A velencei dukátot a magyar, majd a török és a spanyol dukát követte a rangsorban. Sem az 1564. évi hivatalos velencei, sem az ázsióval számoló bécsi kereskedelmi kézikönyv azt is meghaladó kurzusaiból nem indokolt arra következtetni, hogy az 1526 után vert velencei dukátok tényleges nemesfém-tartalma meghaladta volna a magyar, a spanyol, a török és a hasonló dukátokét. Velence dukátjai ennek ellenére mind a köztársaság területén, mind a levantei térségben ázsióval forogtak akkor is, amikor már nem tartalmaztak annyit a legmagasabbra értékelt sárga fémből mint elődeik. Ázsiójuk fennmaradásában a tradíciónál nagyobb jelentősége volt annak, hogy Velence ipara és kereskedelme a 16. század közepén, s még azt követően is igen jelentős volt,83 pénzügyi központként sem csak múlttal8 4 rendelkezett, emissziós tevékenysége pedig évi több százezer dukát kibocsátásával8 5 európai mércével mérten is rangosnak bizonyult. Tágabb értelemben vett gazdasági és társadalmi fejlettségével magyarázható az, hogy Velence aranypénze nem csak politikai határain belül lehetett rangsorvezető a dukátok között még akkor is, amikor a pénznem paramétereit szigorúan véve már nem illette meg az első hely. A magyar és a török dukát árfolyamának összevetésére törekedve jutottunk Velencébe, ahová az Oszmán Birodalom legértékesebb pénzét nemcsak a levantei kereskedelem európai képviselői, hanem a Velencében gyakorta megforduló török — pontosabban moszlim — kereskedők8 6 is eljuttathatták. Különösen áll ez a 16. század közepe tájáig terjedő időre, amikor az Oszmán Birodalomra a viszonylagos aranybőség voltjellemző.8 7 Nem csekély mértékben magyarázható ezzel a hódítás kezdeti szakaszában Magyarországra küldött jelentős mennyiségű aranypénz, amelynek bizonyos hányada a kereskedelmi kapcsolatok révén8 8 keleti, délkeleti irányból Bécsbe is eljutott. Naivitás lenne azonban úgy vélekedni, hogy a török dukátok csak a királyi Magyarországon át kerülhettek volna fel Bécsbe. Velence 83 Hermann Kellenbenz·. Venedig als internationales Zentrum und die Expansions des Handels im 15. und 16. Jahrhundert, in: Venezia Centro di Mediazione tra Oriente e Occidente (secoli XVXVI). Aspetti e Problemi. Atti del II Convegno Internazionale di Storia della Civilta Veneziana...(Venezia, 3-6 ottobre 1973). Firenze, 1977. I. 181-305., illetve Tucci: op. cit. 97. 84 Frederic C. Lane - Reinhold C. Mueller. Money and Banking in Medieval and Renaissance Venice. Baltimore, 1985. passim., ill. Parker: op. cit. 548-549. 85 A 16. sz. utolsó negyedének és a 17. sz. első éveinek adatai szerint, pontosabban 1578-1608 között éves átlagban több mint 540 000 zecchinot vertek. Tucci: op. cit. 111. 86 Suraya Faroqui: Kultur und Alltag im Osmanischen Reich. Vom Mittelalter bis zum Anfang des 20. Jahrhunderts. München, 1995. 87. 87 Halil Sahillioglu: The role of international monetary and metal movement in Ottoman monetary history 1300-1750. in: Precious Metals in the Late Medieval and Early Modern Worlds. Ed. by J.F Richards. Carolina Academic Press 1983. 275-281. 88 Bécs magisztrátusa 1544-ben úgy döntött, hogy a meghódított területekkel a török veszély ellenére fenn kell tartani a kereskedelmi kapcsolatokat, ld. erre: Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században. /Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez/. Századok, 1995. 767-790., 768.
