Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 87 természetesen a napi politikai csatározásokban is meghatározó szerepet játszottak, ebben az esetben nem annyira a vádak tartalma, mint inkább a funkciója és az általuk elért eredmény volt a fontos: a korrupció és az ellene folytatott küzdelem politikai jelszóvá vált. A kormánypolitikusok tekintélyének a kikezdése, szakértelmük és erkölcsi feddhetetlenségük megkérdőjelezése az ellenzék hatásos fegyvere volt korábban is. A támadások hangnemének a durvulása és a kormányzati politikusok tudatosan megtervezett lejáratása azonban az általunk vizsgált időszak fejleménye. Lónyay Menyhértet szinte kinevezése napjától korrupciós vádakkal illették. Személye és politikája az ellenzék szemében egyaránt alkalmasnak bizonyult arra, hogy a korrupciós vádak e három típusát egyszerre zúdítsák a politikusra. Az ellenzéki siker reményét minden bizonnyal növelte az is, hogy törekvéseiket a hónapok múlásával hallgatólagosan a Deák-párt soraiból is egyre többen támogatták. Az ellenzék Lónyayt, mint korábbi pénzügyminisztert tette felelőssé a gazdasági élet zavaraiért, miniszterelnökként őt hibáztatta a politikai rendszerben mutatkozó korrupciós jelenségekért, személyében látta az új politikusi mentalitás megtestesülését és elítélte magánsikereit, végül pedig Lónyayn kívánt bosszút állni mindazon vélt vagy valós sérelmekért, amelyeket az előző időszakban elszenvedett. A Lónyayt érő támadások átmenetileg képesek voltak megteremteni az erősen megosztott ellenzéki oldal összefogását is (például az obstrukció idején vagy Lónyay bukásakor). A korrupciós vádak hangoztatásában különösen a szélső baloldal képviselői jártak az élen. A párt képviselői a politikai és gazdasági élet negatív jelenségeinek a jogos bírálatán kívül (sürgették az összeférhetetlenségi törvény megalkotását, javaslatot dolgoztak ki a választási visszaélésekről, összegyűjtötték az 1872-es választások visszás mozzanatait, stb.), a vádakat igen hamar Lónyay elleni átgondolt támadásokra és rágalmazásokra is felhasználták. A párton belül leggyakrabban Simonyi Ernő élt a politikai eszköztár eme addig ritkán alkalmazott fegyverével. Simonyi már 1871. december 2-án és 4-én elmondott beszédébe tudatosan beemelte a korrupció témáját. A költségvetési javaslat bírálatának az ürügyén megtartott hosszú beszédében ecsetelte a kormány és a tőle függő hivatalnokok korrupciós ügyleteit, majd 27 társa nevében bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen.9 6 Ezt követően elhatározta, hogy januártól Szombati Lapok címmel hetilapot indít, amelyben a kormány hibás döntéseit és korrupciós üzelmeit leplezi le. Kossuthoz írt levelében arra kérte az emigráns politikust, hogy a lapnak küldendő leveleiben ő maga is szólaljon fel a kormányzati korrupció ellen. Simonja támadásait legfőképp Lónyay ellen kívánta irányozni, aki — véleménye szerint — Beustot is megbuktatta és Andrássyt is Bécsbe küldte azért, hogy miniszterelnökként hazatérve bosszúból megakadályozza azt a nagyszabású vasúti szerződést, amelyből politikustársai ki akarták hagyni.9 7 96 KN 1869-72. 1871. dec. 2. és 4. 393-394. ülés, XVIII. köt. 183-201. 97 A korrupciós tematika beemeléséről a politikai diskurzusba: Simonyi Ernő Kossuth Lajoshoz, 1871. dec. 8. és dec. 9. MOL R. 90. I. 5361. és 5362. Bár Kossuth nem osztotta Simonyi sejtését, ő ennek ellenére később is fenntartotta Beust megbuktatásával kapcsolatos elméletét. Egyelőre nem sikerült megállapítanunk, hogy Simonyi Lónyayval kapcsolatos haragja honnan eredt.
