Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
86 CIEGER ANDRÁS próbálkozott) végül a nemzeti pártot is elkedvetlenítették és bizalmatlanná tették Lónyayval szemben.9 3 A korrupciós vádak A legtöbbször ellenzéki képviselők, újságírók által megfogalmazott korrupciós vádak három rétegét különíthetjük el egymástól. Egyrészt az új gazdasági és politikai rendszer működési zavarait kritizálták. Pellengérre állították az 1860-1870-es évek gyors gazdasági fejlődésének a negatív jelenségeit (a vállalkozások gyakori csődjét, a pályáztatás nélküli állami szerződéseket, a vasút-biztosítási rendszert stb.) és a politikai élet visszásságait (pl. a választási korrupciót, az összeférhetetlenségi törvény hiányát). A rendszerkritikán túl a vádak morális aggályokat is tartalmaztak. Ezek szerint a most formálódó új gazdasági és politikai elit szakít a korábbi szerepfelfogásokkal és már egy merőben más szocializációs háttér és mentalitás birtokában kapcsolódik be a gazdaság és a politika világába. „Korunk az ipar, a kereskedés, a pénz kora... Jogtudósok helyett mérnökök, táblabírák helyett anyagi vállalatok vezetői lépnek előtérbe" - vette észre az embereszmény megváltozását Kemény Zsigmond már 1853-ban.94 Ε váltás azonban nem fokozatosan következett be, ezért a kritikusok vélekedése szerint a régi vezető réteg által képviselt számos érték elsikkadt (például a közérdek fontossága, a jótékonyság, a nemzeti kultúra ápolása). Az új elit szemében a magánhaszon vált kizárólagossá.95 A vezető réteg erkölcsi romlottsága rossz példaként szolgálhat az egész társadalom számára, így Magyarország belső tartása és külső tekintélye egyaránt megrendülhet. Éppen ezért a kritikusok szerint az ország vezetőire szigorúbb erkölcsi szabályok kell hogy vonatkozzanak. Harmadrészt pedig az ellenzéki vádak 93 Tanulmányunk kereteit szétfeszítené a horvát- (és a vele szorosan összefüggő szerb-) kérdés történetének bemutatása. Erről bővebben: Juhász Lajos, A horvát kérdés az 1868-i kiegyezés után. In: A gr. Klebersberg Kúnó Magyar Történetkutató Intézet Evkönyve VIII. Szerk. Miskolczy Gyula, Bp. 1938. 247-293.; Ress Imre: A magyar liberális Balkán-program metamorfózisa (1872-1875). Kézirat, valamint u. ő.: A magyar-horvát kiegyezés 1873. évi revíziójának birodalmi háttere. Kézirat (Ezúton köszönöm meg a szerzőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta tanulmányait.) Lónyay iratai között is számos dokumentumot találhatunk a horvát- és szerb-kérdésről. Lásd például: K. 467. 1-2. es.; Majthényi László levelei Lónyay Menyhérthez, 1872. ősz MTAK Kt. Ms 5304/356-380.; Lónyay Menyhért levélfogalmazványa Deák Ferenchez a helyzetről, 1872. aug. 17. MTAK Kt. Ms 5305/251. (Lónyay 18 oldalon keresztül ír a kérdésről.) 94 Kemény Zsigmond: Élet és Irodalom. In: Kemény Zsigmond Művei. Élet és Irodalom. Szerk. Tóth Gyula, Bp. Szépirodalmi Κ 1971. 186-189. 95 Az ellenzéki felszólalásokon és újságcikkeken kívül ez a felfogás tükröződik az 1870-es évek szépirodalmi alkotásaiban is. Arany László és Asbóth János egyaránt a mérhetetlen önzésről és az üzleties szellem eluralkodásáról írnak ekkoriban megjelent munkáikban (pl. Arany L.: Tűnődés [1868-ban írt vers]; uő.: A délibábok hőse [1872]; Asbóth J.: Három nemzedék [1873]; uő.: Álmok álmodója [1876].) Erről például: Szajbély Mihály: Az álmok álmodója és Schopenhauer. Világosság, 1995. 8-9. sz. 110-134. Jókainak a korszakban játszódó regényeiben az üzletemberek szinte kizárólag negatív szereplőként jelennek meg. Fábri Anna szerint „A pénzzel, a pénzügyekkel való sikeres foglalkozást Jókai általában véve idegennek tartja a magyar középosztály mentalitásától." A rendszerint külföldi származású, az embereket kihasználó és azonnali haszonra törekvő tőzsdés figuráját az író több alkalommal szembeállítja a megfontoltan vállalkozó, tisztességes mérnök alakjával (lásd pl. Fekete gyémántok [1870]). Erről bővebben: Fábri Anna: Jókai-Magyarország. A modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. Bp. 1991. 164-174., 177-195. (Az idézet a 193. oldalról származik.)
