Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
REKATOLIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 883 A koncepciós per kimenetele igen ígéretesnek tűnt, ezért Szelepcsényi 1674. március 5-re több mint 700 vádlottat idézett bírósága elé, vagyis a királyi Magyarország majdnem minden protestáns lelkészét és tanítóját, közülük azonban körülbelül csak 330-an tettek eleget a felhívásnak. Április 4-én minden vádlottat halálra és vagyonelkobzásra ítéltek, kegyelmet kaptak azonban, ha reverzálist írtak alá.5 4 Május végéig 156-an tették ezt meg. A többieket fogságra vetették, amelynek hatására még néhányan a kötelezvény mellett döntöttek. A fogvatartás ideje alatt egyesek meghaltak, többen pedig megszöktek. Kollonich Lipót, aki korábban máltai lovagként maga is harcolt gályákon Kandia alatt, 41 elítéltet Nápolyba vitetett gályarabságra. Közülük 30-an érték el az uticélt. A 26 túlélőt 1676. január 22-én bocsátották szabadon Hamel Bruyninx bécsi holland nagykövet közbenjárására. Az ügy rendkívül kellemetlen volt Bécs számára, a protestáns fejedelmek (Brandenburg, Szászország, valamint Hollandia) panaszát a császár mégis egyszerűen azzal hárította el, hogy a prédikátorok és tanítók nem a vallás, hanem a rebellálás miatt lettek elítélve.5 5 1674-ben a jezsuita rend ausztriai tartományának évkönyvében a következő értékelés került bejegyzésre: „Ez az év az utókornak ragyogó példát nyújt arra, hogy az igazság hirdetésével párosult fegyveres hatalom mit tehet a lelkeknek az igaz ügy iránti meghódolása terén. Ugyanis azoknak száma, akik a heresis különböző fajait részben félelemből, részben rendtestvéreink intelme és oktatása alapján elhagyták, 50219-et tett ki."5 6 A koncepciós perekkel párhuzamosan tovább folytatódott a megsemmisítő hadjárat a protestánsok iskolái és templomai ellen, mely rövidebb megszakítások után 1691-ben kapott új erőre a francia hugenották erőszakos elűzésének és a nantesi edictum eltörlésének (1685) példáján felbátorodva. 3.4. Az „enyhe vonal" 1681-ben a soproni országgyűlésen Lipót kénytelen volt visszatérni a rendi alkotmányhoz, ami — elméletileg — a protestánsok vallásszabadságának helyreállítását is jelentette: a rekatolizálás folytatásához új, békésebb módszert kerestek. A kétes eszközeikről elhíresült jezsuitákat mélyen megvető, komáromi születésű Sinelli Imre kapucinus szerzetes ebben az évben lett Bécs püspöke. Még javában dúlt a terror, amikor egy ízben a svéd követ előtt kifejtette, hogy szerinte tartós 54 A reverzális szövegét közli: Joseph Maurer: uo.: 84. oldal: „Ich gestehe, daß ich mein Amt gröblich mißbraucht habe, daß ich theilnahm an der gegen den Kaiser angezettelten Verschwörung, ich bekenne mich überwiesen nach dem Gesetze durch die verordneten Richter, habe aber Gnade vom Kaiser begehrt und erlangt, daß ich in Ungarn sicher und ruhig leben darf. Für diese Gnade verspreche ich aber, daß ich nie mehr Gottesdienst halten und in der Treue verharren werde. Alle der Rebellion Verdächtigen werde ich dem königlichen Gouverneur oder dem Obergespan anzeigen." 55 1674. február 18-án a 13 elzálogosított szepességi város papjainak és tanítóinak Lubomirszky megtiltotta a bíróság előtt való megjelenést, mintegy védelmet biztosítva az ide menekülteknek is, később azonban hozzájárult ahhoz, hogy Szepesváralján vegyesbíróságot (iudicium compositum) szervezzenek, amely a szepesi starosztia 41 papja felett Bársony György püspök és szepesi prépost elnökletével ítélkezett „konkrétumokra egyáltalán nem is támaszkodó" bizonyítás után. Lásd bővebben: Bruckner Győző: uo.: 333-339. 56 Idézi: Bucsay Mihály: uo.: 117.
