Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
884 HERGER CSABÁNÉ és észszerű rekatolizálás csak „per doctrinam et per bona exempla" (tanítás és jó példák útján) lehetséges. Ο maga Alsó-Ausztriában ért el prédikációkkal és személyes beszélgetésekkel sikereket a térítésben. Sinelli módszere 1681. április 20-i titkos tanácsi ülésen nyert állami elfogadást. Ez az irányvonal az uralkodó és a katolikus egyház érdekközösségében azonban csak addig lehetett meghatározó, amíg a szükség így kívánta. A törökökkel szemben elért sikerek, valamint Thököly hatalmának hanyatlása újra lehetőséget adott arra, hogy visszatérjenek a rekatolizálás államhatalmi eszközökkel való támogatásához. Az „enyhe vonalat" egy rövid időre 1691-92-ben vezették csak ismét be, ekkor azonban más taktikát követve. A francia Bossuet és Fénelon tevékenységét például állítva a katolikusok és a protestánsok békés újraegyesítését célozták meg. Spinola bécsújhelyi püspök a király meghatalmazottjaként járta be az országot. Az egyesülési terveket megpróbálta szóban és írásban is minél nagyobb nyilvánosság előtt ismertté és vonzóvá tenni. Az elképzelés részleteit Spinola kortársa, a református Ember Pál egyháztörténeti munkájából ismerjük.5 7 A „Tentamina politica" című unióprogram pontokat közölt egy állítólagos megállapodásból, mely két német fejedelem /a mainzi érsek és a hessen-darmstadti tartományi gróf/, a pápa, a jezsuita rend, valamint Spanyolország és Franciaország között jött létre. A szerződés lényegi magva az egységes hittan kidolgozásával megbízott 24 tagú katolikus-evangélikus zsinat felállítása volt. A paritásos alapon kiküldött katolikus és evangélikus képviselők egyszerű szótöbbséggel döntöttek volna minden határozatukban. Az állítólagos megállapodás szerint a misét a jövőben a nép nyelvén mondták volna, abban a formában, ahogy azt a 24 „zsinati vén" jóváhagyja. Az úrvacsorát a katolikusoknak is két szin alatt szolgálták volna ki. A külső formáját tekintve láthatók voltak az engedmények, az egymással összeegyeztethetetlen teológiai nézeteket azonban félre kellett tenni az egység létrehozása érdekében. A reformált katolikusoknak nevezett exprotestánsoknak Rómában saját templomot ígértek. Az unióprogram legsajátosabb pontját a pápaság intézményének a közös nevezőre hozása képezte. „Krisztus földi helytartójából" az egyház generalis inspectera, általános felügyelője lett volna, aki egy katolikusokból és protestánsokból álló vezető testület — quasi presbitérium — vezetője. A vitás dogmatikai és erkölcsi kérdésekben az elképzelések szerint ez a testület szótöbbséggel döntött volna. Bármennyire is érdekében állt a katolikus egyháznak a reformáció kora előtti állapotok helyreállítása, ezen a ponton az unióprogram olyan területre tévedt, amely a katolicizmus rendszerének egy alappillérét kezdte volna ki. Az ökumené eme felajánlása nem nyert örömteli fogadtatást a 17. századi magyar protestánsok részéről. Ember Pál elmondása szerint Spinola agitációs körűtjárói „üres kézzel, dühösen utazott haza". A kompromisszumra azok voltak csak kaphatók, akik valamilyen egyéb okból már ingadozóvá váltak. így például a várfogság és a gályarabság némelyeket „meggyőzött" a békesség keresésének szükségességéről. Tartózkodó magatartásuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pápa már a századforduló körül leállította az újraegyesülés! mozgalmat. 57 Debreczeni Ember Pál·. História ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania, Utrecht, 1728.
