Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 867 A felső-magyarországi missziókba már jóval lassabban értek el a római levelek. Ha a Giuseppe da Capuának szánt küldemény Rómából Bécsbe kevesebb mint 35 nap, azaz körülbelül egy hónap alatt eljutott, a Bécsből Nyitráig tartó, jóval rövidebb úthoz további egy hónap és 3 nap kellett. Összesen tehát két hónap és egy hét alatt ért a Tiberis partjáról a nyitrai püspökvárba a Kongregáció levele.191 A szintén a Felvidék nyugati felében fekvő szakolcai ferences kolostorban a már említett Fulgenzio a Jesi 3 hónap és 10 nap alatt kapta meg Barberini bíboros Rómából küldött levelét.19 2 Felső-Magyarország, azaz a Felvidék keleti része Bécstől nemcsak jóval meszszebb volt, hanem az utak is sokkal veszélyesebbek voltak. Pietro da Sant'Angelo 1635-ben Radból, majd 1636-ban Csengerből arról tudósította Francesco Ingolit, hogy szívesen írna gyakrabban, de a levelei, amelyek annyi kézen mennek keresztül, szemmel láthatólag nem jutnak át Németország hegyein és nem érnek el Ingolihoz.193 Az olasz misszionáriusokkal együtt térítő lengyel ferences, Remigius Cizemsky 1654-ben arról panaszkodott, hogy ha a missziójukból, Sztropkóról írnak Rómába, „a levelek mindenhol hajótörést szenvednek, és néha elintézetlenül visszatérnek hozzánk." 194 Pedig, tette hozzá, Rómából „alig másfél hónap alatt ideérnek a levelek". Bizonyára volt erre is példa, ha ezt írta a sztropkói misszionárius, de nem ez volt a jellemző: 1641-ben a sztropkói kolotorban lakó Andrea Scalimoli da Castellana missziófőnök hol 3, hol 4, hol pedig 5 hónap elteltével kapta meg a Kongregáció római leveleit.195 A olasz misszionáriusok nem csak a tér, de az idő képzetét is Itáliából hozták magukkal. A magyarországi ortodoxok és protestánsok a 17. században még a régi Julius Caesar-féle naptárt használták - a német-római birodalom evangélikus államaiban is csak 1699-ben fogadták el „a pápa naptárát".19,7 A misszionáriusok azonban természetesen az 1582-ban bevezetett Gergely-naptár szerint mérték az időt, azaz számukra a napok, köztük az ünnepek máskor voltak, mint a többségében protestáns környezetük számára. Nemcsak a napokat és a hónapokat, de az órákat is másként számították az olasz misszionáriusok, mint a környezetük. Az erdélyi Esztelneken is térítő ferences, Bernardino Silvestri 1695-ben beszámolt a Hitteijesztés Szent Kongregációjának egy háborús támadásról a moldvai Tatroson. Csak úgy röpködtek a golyók a feje fölött, sokakat megöltek vagy fogságba ejtettek, mindez „olasz idő szerint este hét órakor történt" - írta a misszionárius.197 191 APF SOCG Vol. 80. Fol. 190. 192 APF SOCG Vol. 79. Fol. 219. 193 APF SOCG Vol. 77. Fol. 249. Vol. 78. Fol. 105. 194 „Nam si literas scribimus ubique inveniunt naufragium, et aliquando ad nostros infecto negotio revertur." APF SOCG Vol. 218. Fol. 47-48/v. 195 APF SOCG Vol. 83. Fol. 206/r-v. 210/r-v., Vol. 85. Fol. 274. 416. 418/r-v. Vol. 87. Fol. 46-53/v. 196 I. Gy. Tóth: The introduction of the Gregorian calendar and the Turks. In: Kubinyi András Emlékkönyv. Szerk. Laszlovszky József. Bp. 2001. s. a. Lucian Peri§: Le missioni Gesuite in Transilvania e Moldavia nel Seicento. Cluj-Napoca 1998. 93-119. 197 APF SC Moldavia Vol. 2. Fol. 536-537. Vó. Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon. Századok 2001/6. (s. a.).
