Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
84 CIEGER ANDRÁS átcsoportosított pénzeket Lónyay igyekezett saját pozíciójának a megszilárdítására is felhasználni. Az előbb felsorolt személyek és országrészek képviselőinek nagy többsége ugyanis később személyes támogatójává vált a párton belül. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kormánypárti képviselők megválasztását több központból irányították (a párt vezetésének, a belügyminiszternek és a helyi elitnek is nagy beleszólása volt), így szinte kizárt, hogy Lónyay mindenhol érvényesíthette befolyását és a választási vesztegetések felelőssége sem egyedül őt terhelte (a belügyminiszter főispánoknak küldött körleveleiből például kiderül, hogy a tudatos választási felkészülés már több mint egy évvel korábban elkezdődött). A választások eredményeként 253 Deák-párti honatya foglalhatott helyet a képviselői padsorokban (azaz a képviselők 61%-a volt kormánypárti). A győzelem ellenére ki lehet azonban jelenteni, hogy Lónyay és a Deák-párt vezetése több szempontból sem érte el célját. A roppant erőfeszítések dacára a párt csupán tíz-húsz fővel tudta növelni képviselőinek a számát az 1869-es választásokhoz képest.8 7 A képviselőházi pártmegoszlást tehát lényegesen átformálni nem voltak képesek, ez pedig újabb éles parlamenti konfliktusokat vetített előre. A Lónyaynak lekötelezett képviselők száma sem volt akkora (becslésünk szerint 40-50 fő), hogy a kormánypárton belül döntő befolyást tudtak volna kialakítani. Éppen ellenkezőleg, a miniszterelnök pozícióját gyengítették egyrészt a választások miatt még jobban feldühödött ellenzék támadásai, személyeskedő rágalmai, másrészt Deák Ferenc és körének egyre gyakrabban éreztetett morális kritikája. Egyébként Lónyay már az első választási napon nagy szavazattöbbséggel győzött Pozsonyban. Ennek ellenére öröme most sem lehetett felhőtlen, ugyanis az 1871. decemberi zempléni események kísérteties módon megismétlődtek. A nyíregyházi Deák-párt úgy határozott, hogy pozíciója megerősítése érdekében ők is Lónyayt, a város díszpolgárát jelölik (a miniszterelnök akarata ellenére), ám erejüket nem jól mérték fel, mert a mandátum az ellenzéké lett.8 8 A politikai csatározások hevében számos gyakorlati törvény is halasztást szenvedett. Az 1869-1872-es országgyűlési ciklus végére 74-re duzzadt a kormány által beterjesztett, de még elfogadásra váró javaslatok száma.8 9 Ezen az arányon az új parlament sem tud érezhetően javítani: 1871-ben 68, 1872 folyamán (törvényhozási szempontból lényegében ez tekinthető a Lónyay-kormány időszakának) viszont csak 38 törvényt sikerül megalkotni. Lónyay miniszterelnöksége alatt (az új ciklusban) sikerül elfogadtatni a kolozsvári egyetem és a Ludovika Akadémia felállításáról szóló törvényeket, de például a főváros egyesítését kimondó törvény szentesítésére már csak távozása után került sor. Nem sikerült megvalósítania pénzügyi elgondolásait sem. Először is — mint arról már volt szó — nem volt képes módosítani az 1872-es költségvetési javaslatot. De a következő 1873. évi költségvetés tervezésekor sem járt sikerrel. A pénzügyminiszter 1872 nyarán már egy eleve több mint 4 milliós hiánnyal számoló javaslatot tett le a minisz-87 Az 1872-es választások eredményét elemzi: Szabó Dániel·. A választások. In. Boros Zs. -Szabó D., i. m. 137-140. A mandátumok pontos megoszlásáról eltérő adatok olvashatóak mind a jelenkori szakirodalomban, mind a korabeli forrásokban. 88 Cieger Α.: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában, i. m. 245-246. 89 Somssich Pál elnöki végjelentése, 1872. ápr. 15. Ir 1869-72. 1459. szám. XVI. köt., 1872. 377-381.
