Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
856 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A már említett Castellana misszióprefektus 1640-ben Sztropkóról jelentette Rómába, hogy Melith György szatmári kapitány udvarában egy, a földesúr szolgálatában álló lutheránus trombitást megtérített.13 8 A zenész aligha tudott olaszul, Castellana pedig nem beszélt sem magyarul, sem szlovákul vagy németül. Azt, hogy mennyiben játszott közre a zene a „közös hang megtalálásában", sajnos nem tudjuk, csak feltételezhetjük, hogy az olasz misszionárius a zenélésével keltette fel a trombitás figyelmét, kezdte meg az önkéntes felekezetváltáshoz vezető intenzív emberi kontaktus kialakítását. Ez puszta feltételezés a lutheránus trombitás esetében, de alátámasztja egy másik olasz konventuális, Pietro Cima da Conegliano levele, aki szintén Szatmáron, ugyancsak Melith György udvarában működött egy évvel korábban. Cima a Kongregációnak írt levelében beszámolt a térítéseiről. A szerzetes megírta, hogy a földesúr udvarában latin nyelvű hitvitával és prédikációval, továbbá énekkel térít.139 Az olasz misszionáriusok zenei tudása nemcsak a hívek térítését szolgálta, de minden bizonnyal emelte a földesúr, Melith György udvarának fényét is. Nagyon is lehetséges, hogy a lutheránus trombitás és az olasz ferences együtt zenélt a katolikus földesúr „házi" miséjén, így kezdtek el kézzel-lábbal beszélgetni - ezt azonban már sohasem tudjuk meg. Egy másik levélből, amelyet hét évvel korábban, 1633-ban írt Eperjesről Francesco Angelini dalla Serra de Conti konventuális ferences szerzetes, világosan kiderül azonban, hogy az olasz misszionárius és a földesúr zenészei szoros kapcsolatban álltak. Angelini azok ellen a rágalmazó levelek ellen védekezett, amelyeket Homonnai Drugeth János gróf nevében a titkára hamisított, és úgy tett be a gróf által küldött levelek közé, mintha a misszionáriusnak írt ajánlólevelek lennének. A titkár mindezt bosszúból tette, „mert korábban egy kis viszálya támadt a zenészeimmel és velem — íija Angelini, — némely zenei dolog miatt, és mert másként nem állhatott bosszút, ehhez folyamodott".140 Az olasz misszionárius tehát saját zenészeivel vett részt a főúr, a felvidéki katolikusok egyik legfontosabb pártfogója udvarának a zenei életében, ahol „per alcune cose musicali" úgy öszszeveszett a gróf titkárával, hogy az nem restellt ilyen alantas eszközökhöz folyamodni. Az olasz szerzetesek zenei képességét megbecsülték Magyarországon mind a földesúri patrónusok, mind a hívek, erről tanúskodik a már idézett Castellana prefektusnak szintén a sztropkói kis missziósházból, 1642 novemberében a Kongregációnak írt levele. Ebben a misszióprefektus arról számolt be, hogy amikor a magyarországi misszióba érkezett, akkor Sztropkón négy olasz misszionáriust talált, akik azonban nem tudtak a Felső-Magyarországon elterjedt nyelveken, azaz magyarul és szlovákul, ezért Castellana csak misézésre használhatta volna őket. A misszió főnöke ezért ugyanannyi papra cserélte el őket az oroszországi konventuális ferences rendtartománnyal, az ott hagyott olaszok helyett négy lengyel szerzetest hozott Magyarországra, akiket legalábbis a szlovákok könnyen megértettek. A Magyarországra küldött olasz szerzetesek közül kettőt Castellana lembergi és 138 APF SOCG Vol. 82. Fol. 2/r-v. Vol. 83. Fol. 226/r-v. 139 APF SOCG Vol. 82. Fol. 161. 140 APF SOCG Vol. 75. Fol. 217.
