Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 857 vilniusi szemináriumi rektornak tett meg, míg a másik két olasz barátot zenésznek küldte két további kolostorba, ahonnan viszont lengyel anyanyelvű szerzeteseket kapott értük cserébe. Az olaszokat tehát tanultságuk mellett (ezért lehettek a rendi utánpótlás vezetői, szemináriumi rektorok) zenei tudásuk miatt is nagyra becsülték, a lengyelországi kolostorok örömmel engedték el a szerzeteseiket, hogy a Felvidéken hirdessék az igét, ha értük cserébe Itáliában kiképzett egyházi zenész misszionáriusokat kaphattak. 14 1 Káromkodó magyarok, szentéletű olaszok Magyarországon nemcsak az éghajlat borzasztotta el az olasz szerzeteseket, hanem az emberek erkölcstelensége is. Nem kétséges: az a nézetük, mely szerint Itália az erkölcsösség hazája, éles ellentétben a fertelmes kicsapongásban élő ultramontánus vidékekkel, igencsak ellentmondásban volt az olaszok léhaságáról Európa-szerte kialakult közhelyszerű képpel. Korántsem mindegy persze, hogy olasz zenészek és táncosok, vagy pedig obszerváns ferencesek és kapucinusok adtak-e alkalmat a két nagy tájegység közti összehasonlításra. A szerzetesek számára Itália egy olyan ország volt, amely teljesen a katolikus egyház irányítása alatt állt, ellentétben az eretnekségektől fertőzött Magyarországgal, amely ebből a szempontból is igazi Babilon, ahogy a konventuális ferences misszióprefektus, Scalimoli a Castellana írta Rómába.14 2 Erdélyben — írta 1645-ben a Gyergyó széki misszióból Fulgezio da Jesi, — az emberek még keresztet vetni sem tudnak, sem pedig gyónni vagy a miatyánkot elmondani. (Az olasz misszionárius ezt a nép vallási „analfabétizmusának" tudta be, bár valószínű, hogy ezek a parasztok reformátusok között éltek és ezért nem gyakorolták a keresztvetést.) A nép nagyon műveletlen, folytatta a misszionárius, „ahogy ez a vidék borzasztó, úgy a lakói is általában igen műveletlenek".143 Nemcsak az erdélyi hegyek között élő olasz ferences, de a Szombathelyen, tehát a királyi Magyarország „konszolidált" vidékén missziózó olasz domonkosok is úgy érezték, hogy egy gonosz nemzet közepén (in medio nationis pravae) élnek.144 Csak azon csodálkozik, írta Castellana misszióprefektus 1641-ben, hogy el nem nyeli a magyarokat a föld, mert olyan szörnyűségesen káromkodnak. Ugyanakkor ezek a magyarok mégis morognak ellene és általában „az olasz nemzet ellen" amiatt, hogy nem törődnek eléggé a katolikus vallás terjesztésével.14 5 Még a magyar püspökökben sem bízhatnak, írta Bonaventura da Genova 1637 júliusában — noha egészen addig, majdnem három éven keresztül, Pázmány olasz titkáraként szolgált... Lósy Imre egri püspök (a későbbi prímás) ugyanis kifakadt az olasz misszionáriusok ellen. Bonaventura ugyan nem maradt adósa, 141 APF SOCG Vol 87. Fol 192/r-v. 1642. nov. 2. 142 Relationes 75. Az erkölcstelen, hízelgő, pénzhajhász és mihaszna olaszokról különösen éles hangon ír Szamosközy István Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem udvaráról szólva. Szamosközy István: Erdély története. Bp. 1977. 57-61. 143 Sed sicut regio est horrida, ita et ipsi communiter rudissimi. APF SOCG Vol. 90. Fol. 275-276. 144 APF SOCG Vol. 82. Fol. 208. 145 APF SOCG Vol. 85. Fol. 418/r-v.
