Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 855 mára, Erdélyben nem tudták ezt a megszokott minőségű posztót előállítani, ami a misszionáriusok öltözékéhez szükséges volt, ezért a Hitterjesztés Szent Kongregációja 1682-ben Itáliából küldött posztókészítő — minden bizonnyal laikus — barátokat Erdélybe. Dalmazio da Castelnuovo, Erasmo da Gaeta és Tommaso da Lucca obszerváns ferencesek jártasak voltak a rendi „egyenruhához" szükséges, előírt fajtájú és színű posztó elkészítésében és festésében, és közülük legalább az egyik, da Castelnuovo két évig Erdélyben dolgozott.133 A misszionáriusok, ha tudtak, még Itáliában vásároltak maguknak szerzetesi öltözéket. A miseruhához tartozó karinget a Magyarországra induló olasz miszszionáriusok számára a nápolyi rendtartománjaik zárdáiban varrták az apácák. 134 1641-ben Andrea Scalimoli da Castellana, a magyarországi konventuális ferences misszió prefektusa pedig arról számolt be a levelében, hogy az egyik olasz misszionáriustársa, Pietro Cima da Conegliano engedélyt kért arra, hogy hazatérhessen Itáliába, azon belül is a szűkebb pátriájába, hogy ott a böjti időszakban prédikációkat tartva, az így nyert alamizsnából ruhát vehessen magának. Castellana ezt meg is engedte, hiszen az ötévi magyarországi misszió után az olasz szerzetes „szinte már meztelenül járt."135 Míg az itáliai tánc, ékszerek, divatos ruhák nem a ferences szerzeteseken keresztül jutottak el Itáliából Magyarországra és Erdélybe, addig a zene, az egyházi muzsika, az olasz misszionáriusok zenetudása fontos szerepet játszott a miszsziók térítő munkájában - az olasz zenének nem kis presztízse volt Magyarországon.13 6 Olasz zenészek a missziókban A bécsi nuncius. is jól tudta, hogy az itáliai zeneművészet milyen megbecsülésnek örvend az Alpokon túl. 1636-ban pl. Malatesta Baglioni nuncius egy Bevignate Ferrazzi nevű fermoi énekessel, egy kasztrálttal kedveskedett II. Ferdinánd császár udvari énekkarának.13 7 A zene és az ének az olasz misszionáriusok számára amiatt volt különösen fontos, mert a még oly ékesszólóan prédikáló olaszok sem sokra mentek az igehirdetésükkel, ha a nyelvüket nem értették meg a híveik. A zene azonban nem ismer nyelvi akadályokat, és az együttes ének lelki élménye érzelmileg is megerősítette a térítőmunkát, az új hívek kötődését a katolicizmushoz. Itália a 17. században a zenekultúra központjának számított, és bár csak nagyon kevés konkrét adatunk van erről, mégis igencsak valószínűnek tűnik, hogy az olasz misszionáriusok zenei műveltsége fölötte állt a magyar vagy a lengyel társaikénak. 133 Galla Ferenc: Ferences missziók a királyságban és Erdélyben, kézirat kiadás alatt, Fazekas István gondozásában, lapszám nélküli oldalak. 134 „due mute di biancaria necessarie per dire la messa e per le chiese di quei paesi". APF SOCG Vol. 394. Fol. 376. 135 APF SOCG Vol. 85. Fol. 418/r-v. 136 Johann Herczog: Orfeo nelle Indie I guesuiti e la musica in Paraguay (1609-1767). Galatina 2001. a zene és a misszió kapcsolatának sokoldalú vizsgálatával. 137 Rotraut Becker: Aus dem Alltag i. m. 306-341., különösen 320-323.
