Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
846 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY azonban hamarosan megszállták a Habsburg-csapatok, és ettől kezdve az erdélyi hittérítés már nem külső, hanem belső missziók keretében folyt.9 2 A missziók központi kérdése: a nyelvtudás Akárcsak a leveleikben oly sokat emlegetett távoli missziókban, Kongóban vagy az Indiákon, ugyanúgy Magyarországon is az olasz hittérítők egyik legnagyobb gondja az volt, hogy hogyan érintkezzenek a híveikkel. A 17. századi Magyarország ilyen szempontból is elborzasztó terepnek tűnt az olasz misszionáriusok számára, hiszen itt — írta 1643-ben Andrea Scalimoli da Castellana misszióprefektus — nem kevesebb mint nyolc nyelv szükséges: törökül, magyarul, héberül, németül, szlávul, lengyelül, ruténül és románul beszélnek az itt élők. 93 A szláv a szlovákot jelentette, és a Felvidéken térítő Castellana a délen beszélt szerbet, horvátot,és szlovént ki is hagyta a magyarországi nyelvek közül. A hasonló hangzású, de mégis eltérő szláv nyelvek rokonsági foka nehezen volt érthető az olasz misszionáriusok számára: Giacomo Boncarpi misszióspüspök valamelyest tudott „morvául", és mint írta, nem nagyon talált különbséget eközött és a horvát nyelv között.9 4 Guglielmo d'Oleggio olasz kapucinus pedig azt írta 1642-ben, hogy a dunántúli misszióba „horvátul, szlávul és dalmátul" tudó misszionáriusok kellenének - e három néven minden bizonnyal a szlovént és a horvát nyelvjárásait értette.9 5 Hasonlóképpen 1639-ben a Giovanni Battista Astori ferrarai misszionárius arról számolt be, hogy az egri püspökség területén tíz plébániát sikerült visszafoglalnia, de nincsenek papjai, akiket odahelyezhetne. Azt kérte ezért, hogy a bíborosok utasítsák a rendje dalmáciai és a stájerországi provinciálisait, hogy ne akadályozzák tovább a misszionáriusok toborzását ezekben a rendtartományokban, mert legalább tíz szerzetesre van szüksége onnan, ugyanis az egri püspökségben a lakosság többsége a szláv vagy a német nyelvet beszéli.96 Astori szemmel láthatólag úgy gondolta, hogy nincs különbség a felvidéki szlovákok és a dalmáciai szlovének és horvátok nyelve között. Több más misszionárius pedig, mint pl. az erdélyi ferences, Szebeni György 1678-ban, felajánlkozott a Hitteijesztés Szent Kongregációjánál, hogy „szász és német" nyelveken egyaránt fognak téríteni Magyarországon és Erdélyben.9 7 Az olasz misszionáriusok és a missziójukat ellenző magyarországi megyéspüspökök egyaránt jól látták, hogy a nyelvtudás a missziók központi kérdése. Ha Isten megadta Bálám szamarának azt a csodálatos képességet, hogy megszólaljon, akkor miért nem tesz csodát, és nekem, aki szintén szamárhoz vagyok hasonló, miért nem adja meg a képességet, hogy megszólaljak magyarul? - fakadt ki 1638-ban az egyik levelében Fulgenzio a Jesi. Az obszerváns ferences többször jött Magyarországra, hosszú éveket töltött el itt, és a székelyföldi misszióban érte 92 APF SOCG Vol. 309. Fol. 167-169. APF SC Moldavia Vol. 1. Fol. 89-90. APF Fondo di Vienna Vol. 8. Fol. 158-161. 93 Relationes 75. 94 Tóth István György: Koszovóból i. m. 294. 95 APF SOCG Vol. 85. Fol. 253. 96 APF SOCG Vol. 81. Fol. 409-410/v. 97 APF Acta SC Vol. 15. Fol. 136-138. APF SC Moldavia Vol. 2. Fol. 29-30.
