Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
844 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY csoda bizonyítékaként a köveket el is küldheti Rómába, írta Bonaventura. Egy másik csoda Kolozsmonostor mellett történt: Lorántffy Zsuzsanna vadászat közben az út szélén meglátott egy kőkeresztet (ez a katolikusok világát a reformátusokétól elválasztó fontos „határjel" volt). A fejedelemasszony megparancsolta a provizornak, hogy távolítsák el a pápista keresztet. A provizor ezt egy paraszttal szét is törette, mire ez a paraszt igazi szörnnyé változott, úgy hogy nem is tudták, vajon ember-e még, vagy már vadállat. A provizor pedig rögvest megbolondult és így kóborolt magáról mit sem tudva az erdőkben. Bonaventura da Taormina azután a módfelett kétes hitelű rendi feljegyzések szerint 1655. szeptember 14-én mártírhalált halt a misszióban.88 Hasonló hittérítő volt Agostino Pederzoli da Brescia konventuális ferences is, aki 1651 körül egy hosszú levélben írta le a misszionáriusi évei történetét. Igazi vándormisszionárius volt, de a missziójának különös jelentőséget ad az, hogy az Erdély határán járt Andrea Scalimoli da Castellanát nem számítva,89 Pederzoli két másik itáliai szerzetessel, Francesco Leone da Modicával és Francesco Angelini dalla Serra de Contival együtt azon nagyon kevés magyarországi olasz konventuális ferences egyike volt, akik valóban bejutottak az erdélyi fejedelemségbe. Ha igen őszintének tűnő, részletes beszámolójának hihetünk, akkor az olasz konventuális misszionáriusok közül ő töltötte el a leghosszabb időt Erdélyben.90 Pederzolit, mint erről beszámolt, a rendfőnök még 1635-ben Bécsbe küldte, hogy ott tanuljon, itt azután a Hitterjesztés Szent Kongregációjától magyarországi missziót kapott. Ezt a missziós felhatalmazását azonban az útonállók elrabolták, emiatt Magyarországról visszafordulva előbb Ausztriába, majd Itáliába ment. Itáliában találkozott a felső-magyarországi misszióból visszatért Andrea Castellana provinciálissal és misszióprefektussal, aki meggyőzte Pederzolit, hogy menjen viszsza Magyarországra, és újból misszionáriussá nyilvánította. Pederzoli ezután 1643-tól 1650. májusáig Magyarországon térített. Mindennap misézett, megerősítette hitükben a katolikusokat, és hitvitákon ejtette zavarba az eretnekeket. Ezalatt sok betegség támadta meg és sokat szenvedett, mindezért már rég megérdemelte a doktori fokozatot, hangsúlyozta a Kongregáció előtt. 1643-ban a teplafői plébánost helyettesítette két hónapig. 1643 decemberében a Szepességben megbetegedett a lába, és Korompán lábadozott, ahol utolérte I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjárata, itt az erdélyi protestáns katonák zaklatták. Innen Lengyelországba ment, ahol különböző fürdőkben gyógyíttatta magát. Hosszútóthy László váradi püspök és szepesi prépost megszánta és Podolinba hívta a káplánjának - ide menekült a püspök Rákóczi hadai elől. Rendi elöljárói Pederzolit ezután Sárospatakra, az erdélyi fejedelemhez küldték, hogy szerezze vissza a rend számára a rádi kolostort, - útközben egy erdőben lovasok akarták megölni, majd részeg protestánsok támadtak rá. Ezután Erdélybe ment, ahol 19 hónapig maradt. Gyulafehérváron a császári követ kíséretében vett részt 1648 végén I. Rákóczi György fejedelem temetésén, majd elhagyta Erdélyt. Ezután Nagymihályon a katolikus nemesek kérésére egy évig kiszolgáltatta a szentsége-88 APF SOCG Vol. 87. Fol. 160/r-v. + 164/v. Francisais Monay: i. m. 13. 89 Relationes 77. 90 APF SOCG Vol. 218. Fol. 284/r-v. + 285/r-v. + 292/r-v. + 293/v.
