Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
840 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A következő provinciális és egyben misszióprefektus, Andrea Scalimoli da Castellana 1640. júliusában érkezett a magyar határra, és szeptember 29-én jutott el Sztropkóba, az ekkor rajta kívül mindössze csak két misszionáriust számláló missziójába.72 A szerzetes 1643-ig térített Felső-Magyarországon. Közben 1642. tavaszán és nyarán a rendfőnök megbízásából hat hónap alatt vizitálta a lengyel-és oroszországi rendtartományokat, és Lembergben káptalant tartott a lengyel testvéreknek. Castellana Sztropkón, a missziója és a rendtartománya bázisán élt, innen járt ki a környező falvakba téríteni. A patrónusa, Gersei Pethő báró kérésére felkereste ennek apósát, Melith Péter várkapitányt a szerednyei udvarházában, és megfordult Nagyváradon is. Castellana a Hitterjesztés Szent Kongregációjának küldött jelentésében azt írta, hogy eljutott az erdélyi püspökségbe is, ahol hatalmas paphiányt talált, a hívek püspök után vágyakoztak. Castellana minden bizonnyal ekkor járt, ha nem is mélyen bent Erdélyben, de legalábbis a Partiumban, az erdélyi fejedelemség és püspökség területén, az ország határvidékén. 1643 őszén, hároméves misszionáriusi megbízatása lejártával — miután a szenvedéseire hivatkozva már több levelében is sürgette a Kongregációt, hogy engedélyezzék a visszatérését Itáliába — hazament a szülőföldjére, december 5-én már Bolognából jelentkezett a bíborosoknál. Ezekben az években egy másik olasz konventuális ferences misszionárius is igen fontos szerepet játszott a magyarországi missziók történetében. Az ő megbízatása azonban független volt a felső-magyarországi missziótól. A bécsi konventuális ferences kolosor gvárdiánja, egyben morvaországi plébános Giacomo Boncarpi azonban minden bizonnyal éppen azért kapott misszióspüspöki megbízatást belgrádi székhellyel a török alatti Magyarországra, ahol 1644-ig vizitált és térített, mert a Felvidéken működő olasz konventuálisok sikereiről ekkoriban igen gyakran hallhattak a Kongregáció bíborosai.7 3 I. Rákóczi György hadjárata és a misszió válsága Castellana távozása után a misszió területén drámaian megváltozott a politikai helyzet és emiatt a felső-magyarországi olasz konventuális ferences misszió hamarosan válságba jutott. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644. évi hadjárata nyomán a szerzetesek és katolikus papok nagyrészt elmenekültek Felső-Magyarországról, a háború igen súlyos csapást mért a ferencesek misszióira is. Felső-Magyarország hét vármegyéje a linzi békétől a fejedelem haláláig, 1648 végéig Erdélyhez tartozott, ezeket csak 1649. elején foglalták vissza a császári biztosok, két további hatalmas területű vármegye pedig, Szabolcs és Szatmár, amelyeket III. Ferdinánd a fejedelem fiainak is átengedett, további egy évtizedre erdélyi kézben maradt. Mindez természetesen nagyon leszűkítette a katolikus hitterjesztés lehetőségeit. Az amúgy is alig néhány fővel működő felső-magyarországi olasz konventuális ferences misszió szétesett, és a továbbiakban az olasz ferencesek egy-egy katolikus nemesúr védelmében, annak udvarházába húzódva térítettek. 72 1 64 0. július 20-án Wimpassingból, az osztrák határról jelentkezett, és szeptember 29-én ért Sztropkóra. APF SOCG Vol. 82. Fol. 168/r-v. Fol. 2/r-v, Vol. 31. Fol. 281. 73 Boncarpiról részletesebben: Tóth István György: Koszovóból i. —, 20Γ-307-
