Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 841 Jó példája ennek Alessandro da Castrofídardo pályája. 1644-ben Sztropkón állított ki Klus Krizosztom lengyel ferences, (aki ekkor már másfél évtizede térített az olasz konventuálisok mellett a Felvidéken), egy oklevelet az olasz misszionáriustársának, Alessandro da Castrofidardonak. Az igencsak különös oklevélből jól kiolvasható Klus lesújtó véleménye azokról a szerzetesekről, akik Rákóczi hadainak közeledtére a menekülést választották. Alessandro atya, mint magyarországi misszionárius, már több mint két éve jól szolgált a misszióban, tanúsította Klus. Most azonban „a háborúk és hadjáratok nyilvánvaló veszedelme miatt a többi szerzetes megfutamodását utánozva, hozzánk jött, hogy engedélyt kapjon az utazásra, amelyekkel elszaladhat a halál elől és valamely nemesúrnál lakhat, amíg el nem múlik a háborús pusztítás vagy amíg a hadihírek elültével vissza nem térhet". 74 Ι A Rákóczi hadjáratát követő években, 1644-ben, 1646-ban és 1648-ban egymás után kinevezett három olasz konventuális ferences misszióprefektus egyike ! sem jutott el Felső-Magyarországra. Castellana távozása után a Hitterjesztés Szent Kongregációja Andrea Ridolfi da Fratte-t nevezte ki a felső-magyarországi misszió élére. Ridolfi addig a rend ! konstantinápolyi missziójában térített, ahol a (római száműzetésben élő) latin patriárka vicevikáriusának a tisztét töltötte be. Ridolfi 1644 június elején kapta meg a kinevezését, ekkor indult hazájából, az Urbino melletti Frattéből Magyarországra.75 Ide azonban nem jutott el: július közepén Bécsbe ért, majd visszafordult. A Hitteijesztés Szent Kongregációja ezután Zakinthosz szigetére küldte miszszióba a ferencest.7 6 1646. augusztusában szintén Bécsből jelentkezett Francesco Ingolinál a felsőmagyarországi konventuális missziófőnök és provinciális, Cornelio Giannone da Bitonto, azzal, hogy a pestis miatt nagy kerülőt téve, Bécsbe jött, és most folytatja az útját Magyarországra.77 Eljutott-e egyáltalán Giannone Felső-Magyarországra, nem tudjuk, de ez nem tűnik valószínűnek, mert a további működéséről nincsenek adataink.7 8 A korábbi magyarországi misszionárius, Pietro Sant'Angelo pedig 1647-ben a Fermo melletti kolostorában úgy értesült, hogy a magyarországi konventuálisoknak most nincsen sem tartományfőnökük, sem misszióprefektusuk, és ezért azután — sokat emlegetett szenvedéseit már feledve — mind a két tisztségre örömmel jelentkezett.7 9 1648 áprilisában szintén Bécsből írt Ingolinak Francesco Maria da Faenza magyarországi tartományfőnök és misszióprefektus. Már több mint egy hónapja 74 APF SOCG Vol. 43. Fol. 288. 75 APF SOCG Vol. 41. Fol. 203. 76 Bécsben régi isztambuli ismerőse, Rudolf Schmidt, a császár konstantinápolyi követe tanúsította, hogy Ridolfi ég ugyan a vágytól, hogy folytassa az útját Magyarországra, de Pozsony környékén a pestis dúl, és Magyarországon háború van, az ellenséges katonaság dühöngve rátámadt a katolikusokra. Schmidt azt is örömmel megindokolta, hogy miért nem maradt a Magyarországra küldött misszionárius legalább a közeli Bécsben: a bécsi és ausztriai kolostorok annyira zsúfoltak, hogy nem akart a terhükre lenni, inkább visszamegy Itáliába. APF SOCG Vol. 40. Fol. 231. 77 APF SOCG Vol. 93. Fol. 156. + 164/v. 78 1647-ben az egyetemes rendi káptalanon mint magyarországi provinciális vett részt. Monay F.: i. m. 63. 79 APF SOCG Vol. 52. Fol. 205. 206. 207.
