Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 833 cesek bejussanak Erdélybe is, és felkeressék az ott egy tömbben katolikusnak maradt, ám a hatalmas távolságok és a hegyek miatt csak nehezen elérhető székelységet. Az erdélyi fejedelemség határán, de már ismét Habsburg-területen fekvő Sztropkó erre is alkalmas kiindulópontnak tűnt. Bonaventura da Genova és társai missziója A következő évtized az olasz konventuális ferences misszionáriusok felsőmagyarországi missziójának a csúcspontja. A Hitteijesztés Szent Kongregációja rendkívül képzett, a rend káderállományának élvonalát képviselő szerzeteseket küldött ide Itáliából, akik — mint láttuk — később igen fontos tisztségeket viseltek a rendjükben. A szerzetesek Pápától és Pozsonytól Szatmárig és Biharig misszióztak, és valóban bejutottak Erdélybe is, ahol azonban nem sikerült missziót alapítaniuk. A missziójuk súlypontja azonban mindvégig a Kassa körüli régió, Felső-Magyarország maradt. A tiszavirágéletű nyitrai főiskola megalapításával pedig 1635-ben úgy tűnt, hogy az olasz konventuális ferencesek a helybeli papok képzését is „itáliai" színvonalon fogják biztosítani. 1634-ben a Hitterjesztés Szent Kongregációja négy olasz konventuális miszszionáriust küldött Magyarországra Bonaventura Magiali da Genova vezetésével. Az olasz ferencesek 1634 őszén jelentkeztek Pázmány érseknél. A bíboros a legműveltebbnek tartott szerzetest, magát Bonaventurát nem is engedte tovább, hanem az udvarában tartotta, gyakorlatilag mint olasz titkárát és segítőjét. Bonaventura ettől kezdve Pázmány haláláig az érsek legszorosabb környezetében élt, követte Pázmányt a különböző útjain. Pozsonyból és Nagyszombatból azonban kijárt a környező falvakba is, prédikált, gyóntatott, misézett. A Pozsony környéki falvakba bevezette a — protestánsok által tagadott — oltáriszentség fokozott imádatát hozó 40 órás imádságot, az ellenreformáció egyik újdonságnak számító szellemi fegyverét, és többeket megtérített, nem habozott továbbá, hogy a „veszedelmes" könyveket elkobozza és elégesse.50 Pázmány érsek Bonaventura da Genova három társa közül az egyiket, Francesco Cosmi da Moglianot a jászói száműzetésben élő egri püspök, Lósy Imre későbbi prímás mellé rendelte, ő azonban hamar elszökött innen. Az ezekben az években Magyarországon missziózó olasz konventuálisok mindegyike rendkívül sokat utazott, ritkán maradtak sokáig egy helyen, Mogliano azonban mindegyik közül kitűnt a nyughatatlan természetével. Csak pár hónapig maradt Jászon, az egri püspök környezetében, utána Mogliano folyamatosan vándorolt Felső-Magyarország katolikus nemesurainak és püspökeinek az udvarai közt, hol Szádvárról, hol Szepesvárról jelentkezett, de Sopronból is írt a bíborosoknak. 1637-ben Horvátországba, a tengermellékre ment, ahol a Zrínyi grófok mellett világi szolgálatot vállalt - anélkül, hogy erre az elöljáróitól engedélyt kért volna. A másik két szerzetest Pázmány Erdély felé irányította, ők Felső-Magyarországra mentek, és valóban a kijelölt missziójukban működtek. Pietro Vallonica da Sant Angelo da Fermo 1634 őszétől 1639 végéig Felső-Magyarországot járta, buzgón térítve. A katolikus nemesúr, Melith György patrónussága segítette, hol az ő szerednyei 50 Tóth István György: Könyv és misszionárius a 17. századi Magyarországon és Erdélyben. In: Berlász Jenő Emlékkönyv. Szerk. Buza János. Bp. 2001. (s. a.)
