Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819

832 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY hogy mit tehetnének a katolikus vallás érdekében.4 7 Arról azonban, hogy da Ra­venna valaha is magyar földre tette volna a lábát, nem tudunk.48 Miután Pinieri 1631 őszén elhagyta Magyarországot, egy ideig csak egy olasz konventuális ferences szerzetes működött Magyarországon, Pinieri egyetlen élet­ben maradt misszionáriustársa, Francesco Angelini dalla Serra de Conti, aki Ho­monnai Drugeth János gróf udvarában élt. Angelini igencsak összeveszett Pinie­rivel, leveleikben minden rosszat elmondtak egymásról. Pinieri nem is látta Magyar­országot, csak annak a határvidékéből valamicskét, az északi Sztropkó környékét, egyébként pedig arannyal üzérkedő, hazug ember volt - állította Angelini, akit viszont az a veszély fenyegetett, hogy Pinieri vádjai miatt a rendfőnök viszarendeli Itáliába. Angelini — a saját beszámolója szerint — Homonnai Drugeth János, Melith György és Melith Péter katolikus nemesek patrónussága alatt térített, latinul prédikált, kiszolgáltatta a szentségeket. Elsősorban a Melithek kisvárdai udvará­ban működött, de amikor a patrónusa, Melith György a császár megbízottjaként I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez utazott, akkor Angelini is elkísérte Gyu­lafehérvárra. Angelini volt az első olasz misszionárius, aki az önálló fejedelemség megalakulása óta bejutott Erdélybe, ahonnan a katolikus szerzeteseket — lega­lábbis elvben — törvénnyel száműzték. Erdélyi működéséről azonban semmi kö­zelebbit nem tudunk. Angelini beszámolója meggyőzőnek tűnhetett Rómában, a rendi elöljárók előtt. A misszionáriust nem rendelték vissza, hanem továbbra is Magyarországon térített. 1635-ben még mindig az elmaradt doktorátusa miatt panaszkodott, végre engedélyt kapott, hogy az egri püspök doktorrá avassa, ám mire erre sor került volna, a püspök meghalt. Angelini ezek után valószínűleg mégiscsak megkapta az annyira áhított doktori cimet, és visszatért Itáliába, többet ugyanis nem je­lentkezett a Hitteijesztés Szent Kongregációjánál.4 9 Vincenzo Pinieri jelentései alapján a szerzetes és társai hároméves — erdé­lyinek szánt, de felvidékiként megvalósult — misszióját a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosai igen sikeresnek ítélték. Ez az első hároméves misszió nemcsak felmérte a katolikus hittérítés lehetőségeit, hanem elő is készítette a terepet a további misszionáriusok számára. A védett helyen fekvő sztropkói ko­lostor alkalmas bázisa lett a következő két évtizedben az olasz konventuálisok magyarországi hittérítésének, a határ túloldaláról áthívott, és a szlovákokkal szót értő lengyel, és a helyi lakosságból toborzott, magyar és szlovák anyanyelvű fe­rencesek a misszió továbbfejlesztésének ígéretét hordozták Róma számára. Ezen­kívül a kardinálisok továbbra sem mondtak le arról, hogy a konventuális feren-47 Mivel II. Ferdinánd császár és magyar király nemrégiben tanácsosává nevezte ki, írta Ró­mába örömmel da Ravenna, ezért bizonyára nagyobb tekintéllyel intézkedhet majd Magyarországon. APF SOCG Vol. 74. Fol. 74-75/v. 48 Igaz, 1635. március 10-én Francesco Angelini délia Serra azt írta Bécsből a Kongregációnak, hogy a bíborosok a magyarországi kolostori javak visszaszerzéséről, ennek lehetőségeiről és nehézsé­geiről jó tájékoztatást kaphatnak a korábbi magyarországi provinciálistól, Ottaviano da Ravenna atyától. Ezek szerint da Ravenna - aki ekkor már minden bizonnyal visszatért Itáliába, így a kardi­nálisok könnyen fordulhattak hozzá - Bécsből is figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket. APF SOCG Vol. 77. Fol. 61. 49 APF SOCG Vol. 75. Fol. 217. Vol. 77. Fol. 61.

Next

/
Thumbnails
Contents