Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 831 jelentése szerint a hároméves missziója alatt összesen mintegy 370 embert, evangélikusokat, reformátusokat, görögkeletieket térítettek a katolikus vallásra. Pinieri társai közül ketten meghaltak a misszióban: Fra Michel Angelo Melis Sardo Erdély határán térítve hunyt el, Fra Nicolö Ulissi da Macerata pedig, aki elkísérte Pinierit Lengyelországba, Mazúriában lett a pestis áldozata. Maga a misszió vezetője, Vincenzo Pinieri 1631 végén betegen elhagyta Magyarországot és hosszabb lengyelországi tartózkodás után 1632-ben visszatért I-táliába.4 5 Pinieri távozásakor a misszió vezetését a közeli Krosno kolostorába való lengyel szerzetesre, a sztropkói kolostor alapításakor már egyszer itt térítő Benedikt Radzinskire bízta. Miután Pinieri visszatért Itáliába, a magyarországi konventuális provinciális tisztét egy másik olasz szerzetes, a bolognai provinciából származó Ottaviano Camerani da Ravenna viselte, aki az 1627. évi komáromi vizitátor, az említett Filippo d'Alcara utóda volt a konventuális ferences rend bécsi teológiai professzorságában. A konventuális ferences rendnek ekkor mind valódi, mind pedig címzetes rendtartományai voltak, ez utóbbiak provinciáiisi címét az arra érdemesek kapták megtiszeltetésként, vagy pedig ezzel a rend központi vezetésében működő szerzetesek rangját emelték - sokban hasonlóan ahhoz, ahogy a pápa a rég elenyészett, a pogányok földjén fekvő püspöki címeket adományozta. A magyarországi konventuális ferences missziók egyik legfontosabb hittérítője, Pietro da Sant Angelo így kapott, már a magyarországi munkáját befejezve, eredeti kolostorába visszatérve, angliai provinciáiisi címet. Arra azonban, hogy a katolikusokat üldöző Angliába menjen, ahol ekkor egy konventuális ferences szerzetes sem élt, éppen olyan kevéssé gondolhatott, mint az ugyanekkor szintén üres címként dániai provinciáiisi tisztet elnyert rendtársa.46 A felső-magyarországi konventuális ferences missziók története éppen azért olyan izgalmas, mert a szerzetesek a három részre szabdalt ország közös peremvidékén, két világ határán éltek: Az itt missziózó ferencesek hol keresztény területen belső, hol pár faluval arrébb a pogány földjén külső misszióban térítettek. Ugyanígy a magyarországi konventuális ferences provinciális címe a 17. században hol üres titulus volt, mint Ottaviano da Ravenna esetében vagy az 1650-es években, hol pedig, az 1630-as, 1640-es években, egy valóban létező — bár igencsak kicsiny — rendtartomány irányítását jelentette. Az erdélyi tartományfőnök címét magyarországi és moldvai misszionáriusok egyaránt viselték - erdélyi provincia azonban ekkor egyáltalán nem létezett. Ottaviano da Ravenna 1632-ben Magyarországra vonatkozó széleskörű misszionáriusi felhatalmazást kért Rómától, mondván, hogy néhány magyarországi nemesúr hívására szeretne Magyarországra jönni és itt körülnézni, és egyben felmérni, 45 APF SOCG Vol. 58. Fol. 55-57. 87-94. 392. 30. + 34/v. APF Acta SC Vol. 8. Fol. 148/v. APF SOCG Vol. 58. Fol. 87-88. 94. Vö. Laurentius Brancatus: Status religionis Franciscanae minorum conventualium. Romae 1682. 9. 50. 63. 65. 73. 46 APF SOCG Vol. 28. Fol. 447.