Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
830 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 1627-ben Alcara még csak beutazott a királyi Magyarország területére, két és fél évvel később, 1629 végén azonban a Hitterjesztés Szent Kongregációja már missziót indított itt a korábban Lengyelországban és Moldvában missziózó Vincenzo Pinieri da Montefiascone olasz konventuális ferences vezetésével.40 A Hitterjesztés Szent Kongregációja itteni első missziója tulajdonképpen Erdélyben indult, csak a változó politikai helyzetben az országhatárok átléptek rajta: Vincenzo Pinieri 1629. májusában apostoli misszionáriusi megbízatást kapott Erdélybe és az ekkor már hetedik éve a fejedelemséghez tartozó hét felső-magyarországi vármegyébe. Három konventuális ferences misszionárius csatlakozott hozzá: Nicoló Ulissi da Macerata, Michel Angelo Melis Sardo, és Francesco Angelini dalla Serra de Conti. 41 Pinieri és társai 1629 október végén értek Bécsbe, ahol jelentkeztek a nunciusnál, Giovanni Battista Pallottonál. Nem a Felvidéken folytatták azonban az útjukat, hanem Északról, Lengyelország felől igyekeztek a kijelölt állomáshelyükre. Pinieri 1629. októberében Lengyelországból Zemplén megyébe érkezett, amely ekkor még a nikolsburgi békében átengedett többi vármegyével együtt Bethlen Gábor országához tartozott. Pár héttel később azonban Bethlen meghalt, és a hét vármegye visszakerült a királyi Magyarországra, így az olasz ferencesek is immár a Habsburg-országrészben folytatták a missziójukat.42 Pinieri és misszionáriustársai nem a semmiből kezdtek missziót, mert az egyik katolikus földesúr, Gersei Pethő István báró (a jászói prépost, Pethő Ferenc testvére) még a Hitterjesztés Szent Kongregációja megalapítása előtt, 1617-ben kolostort alapított a lengyel határ közelében, a Kárpátok alatt fekvő Sztropkóban. Itt a közeli Lengyelországból, a duklai szoros túloldalán fekvő krosnoi kolostorból átjött lengyel konventuális ferencesek telepedtek le. Mindvégig Sztropkó maradt az itáliai konventuális misszionáriusok bázisa, Pinieri idejében itt három olasz és hat lengyel szerzetes élt együtt.4 3 A lengyel szerzetesek kijártak a szlovák parasztok közé a kolostor környéki falvakba, és Pinieri hároméves missziója alatt tizennyolc falut „ragadtak el" az eretnekektől. A misszió két ferencest küldött Homonnára is, a Homonnai Drugeth család udvarába. Ez a két misszionárius is bejárta a környező falvakat, a homonnai plébániához tartozó tizenkét faluban szolgáltatták ki a szentségeket.4 4 Pinieri 40 Pinieri számos címe az olasz konventuális ferencesek kezdeti terjeszkedési politikáját tükrözte: legalábbis papíron fél Európa országaiban irányította a rendje szerzeteseit. Pinieri nemcsak általános rendi biztos volt, hanem egyben az erdélyi, magyarországi, havasalföldi, moldvai és bulgáriai provinciák tartományfőnöke is. 41 APF SOCG Vol. 390. Fol. 427. Vol. 389. Fol. 188. Fol. 195. 42 APF Acta Vol. 6. Fol. 278/v. 280. Relationes 57-78. 43 Archívum generale ordinis fratrum minorum conventualium, Convento Santi Apostoli, Roma, prov. Hungaria XXX.l. B., Polonia S/XXIII/A-1. C., D., E. Relationes 46-50. Franciscus Monay: De provincia Hungarica ordinis fratrum minorum conventualium memoriae historicae. Romae 1953. 12-19. Eva Kowalská: Klástory frantiskanov na Slovensku a národnostny problém ν 17-18. storici. Slovensky národopis 41 (1993) 3. 304-312. Kamii Kantok: Franciszkanie Polscy. II. Krakow 1938. 148-150. István György Tóth: Un missionario italiano in Ungheria ai tempi dei turchi. In: Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Accademia d'Ungheria in Roma. Ed. József Pál. Roma 1997. (=Annuario) 201-218. 44 Relationes 49.
