Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
804 PACH ZSIGMOND PÁL 3. A szürkeposztó Zemplén megyei forgalmáról már a 14. század eleje óta tudomásunk van. Amikor Károly Róbert a megye keleti szélén, a Labore folyó jobb partján fekvő, Ung megyével határos Nagymihály helységben (possessio) Nagymihályi Lőrinc fiának, Gergelynek, a Csák Máté és az Amadé-fiak ellen vívott nevezetes rozgonyi ütközetben (1312. június 15.) szerzett érdemeiért, egy hónappal később (július 20.) vám- (tributum-) szedési jogot adományozott, az egyes áruk (és szekerek) után fizetendő vámtételt is megszabta. Köztük posztóneműek is szerepeltek, éspedig de petia puri panni medium pondus, de petia grisei panni duos viennenses denarios: egy vég „tiszta" posztóért 1/2 pondus, ugyanannyi szürkeposztóért 2 bécsi dénár vámot kellett leróni.67 A „tiszta" jelző itt valószínűleg finomabb gyapjúból szőtt, nyírt és sajtolt posztóra utalt, a szürkés és szőrszálas durvább termékekkel szemben.6 8 Ezt a különbséget megközelítőleg fejezte ki több mint kétszeres vámtétele.6 9 Hogy hol készült, illetve honnan került-kerülhetett szürkeposztó ekkoriban a nagymihályi vámra, arról az 1312. évi szöveg persze nem tájékoztat. A 15. század közepéről viszont olyan forrás maradt ránk, amely magán az időközben oppidummá emelkedett Nagymihályon7 0 dívó szürkeposztó-művességről tudósít (és annak régebbi kezdeteit sejteti). Ez a leleszi konvent 1449. december 31-i oklevele, amelyben Pálóczi László országbíró rendeletére, a magtalanul elhalt Nagymihályi László Zemplén és Ung megyei birtokait a család másik ágából származó örökösök között három egyenlő részre osztotta fel. így osztották háromfelé tria instrumenta pro pannis griseis apta, vulgo kewlyw dicta: azt a három, szürkeposztó-készítésre alkalmas, köznnyelven kölyűnek nevezett berendezést is, amelyek a ribnicei, sztrajnyáni és tótutcai malmokban működtek.71 Tótutca pedig éppen Nagymihálynak volt egyik utcája iplatea oppidi); Sztrajnyán (Sztraján) is eredetileg Nagymihály utcája, városrésze, de a Labore folyó túlsó partján, már Ung megyében; Ribnice (Rebnic) falu tőle keletre, szintén Ung megyében.72 67 Az 1312. évi nagymihályi vámtarifát már Antonius Szirmay kivonatolta: Notitia historica comitatus Zempléniensis. Budae 1804. 12-13. - Teljes szövegét először Georgius Fejér közölte: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (=CD). VIII. 1. Budae 1832. 440-442; majd Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára (=Sztáray) I. Bp. 1887. 40-41. 68 Hasonló megkülönböztetésről írtam: Pannus coloratus és pannus griseus a XIII. századi Magyarországon. In: Tanulmányok Karácsonyi Béla 70. születésnapjára. Szerk. Kulcsár Péter et alii. Szeged 1989. 78. 69 Míg a pondus a márkának 1/48-a, 1/2 pondus tehát 1/96-a volt, addig a bécsi dénárból, mint az 1265 és 1340 közötti források egybehangzóan tanúsítják, 1 márkára mindig 10 penzát, vagyis 400 darabot számítottak; 2 bécsi dénár tehát csak 1/200 márkát tett ki: Salamon Ferenc: Budapest története. Bp. 1885. III. 136-137; Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. 109, 370. 70 Már 1374-ben említik Nagymihály szombatonkénti hetipiacát: Sztáray I. 417; évi vásárját 1417-ben: Mályusz Elemér-Borsa Iván: Zsigmondkori Oklevéltár (=ZsO) VI. Bp. 1999. 160. - 1449-ben országos vásár tartására való jogát Hunyadi János megújította: Reiszig Ede: Zemplén vármegye története. In: Magyar vármegyék és városok (=MW). Zemplén vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. é. n. (1905) 356. 71 Sztáray II. Bp. 1889. 442. - A kölyűről lásd fentebb az 50. jegyzetet. 72 Sztáray II. 88, 443, 502. - Vö. Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp. 1998. 178. (Térkép)
