Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
76 CIEGER ANDRÁS Lónyay is érezte ezt, ezért programját igyekezett minél szélesebb körben egyeztetni. Leginkább a trónbeszéd megalkotása kapcsán volt ez megfigyelhető. Egyes lapok fel is vetették, vajon ki a trónbeszéd (és így a kormányprogram főbb elveinek) valódi szerzője. A források tanúsága szerint a nyers változatot Lónyay írta 1872. augusztus elején, majd beszámolt elképzeléseiről az uralkodónak. Ezt követően a minisztertanács megvitatta az elveket és Szlávyt bízta meg a dokumentum megszerkesztésével. Lónyay utána kikérte Deák Ferenc véleményét és átolvastatta a szöveget Csengery Antallal is (az ő feladata volt az egységes stílus kialakítása). Mindezek után a párt több alkalommal tárgyalt róla, végül Lónyay még néhány kisebb stiláris módosítást tett és így terjesztette fel a dokumentumot a királynak.·5 8 Lónyay tehát — az ellenzék és az utókor vélekedésével ellentétben — nem állt egyedül elképzeléseivel, a program legfőbb célkitűzéseit sikerült elfogadtatnia politikustársaival és az uralkodóval is. A reformok kudarca A kormányprogram első csomagja a kormányzati döntéshozatal hatékonyságának a fokozását és a kormány politikai mozgásterének a növelését szolgáló javaslatokat tartalmazott. Ezek közül a törvényelőkészítő-bizottság felállítására vonatkozó intézkedések jártak a leglátványosabb eredménnyel. 1872 nyarára ugyanis megszületett a bizottság működési szabályzata, amelyet az uralkodó is jóváhagyott, így júliusban a testület megkezdhette tényleges működését. A bizottság hat állandó tagját (jogi, pénzügyi és oktatási területekről) a miniszterelnök javaslatára az uralkodó nevezte ki, akiket a segédszemélyzet és az alkalomszerűen meghívott szakértők egészítettek ki. A testület vezetője (alelnöke) Fabinyi Teofil, tagjai pedig Arany László (később felváltja őt Toldy István), Gondol Dániel, Szilágyi Dezső, Vavrik Béla és Zichy Antal lettek. A bizottság épületgondok miatt a Magyar Tudományos Akadémia székházában kapott helyet. A testület ülésén mindig az éppen érintett miniszter elnökölt, aki viszont nem volt köteles elfogadni és végrehajtani a bizottság határozatát (csak tanácsadási funkciója volt tehát, a döntés a minisztertanács kompetenciája). A bizottság munkája azonban lehetővé tette a jogszabályok összetett kidolgozását, azok öszszehangolását a már meglévőkkel és a nyelvezet, a szakkifejezések egységesítését, valamint minden bizonnyal a miniszterelnök pontosabb felkészítését is szolgálta, hisz a bizottság javaslatait a kormányfő is megkapta, ezáltal értesülhetett a kormányzaton belül formálódó elképzelésekről, a szakminiszter és a bizottság vitáiról, szent jelvényét lobogtatva megválthatna bennünket a formalizmus láncaiból." Hazai Ernő·. Pártjaink. Reform, 1872. jan. 17. (15. sz.) 58 A trónbeszéd megszületésének egyes állomásai jól nyomon követhetőek az alábbi dokumentumokból: „A Felségnek jelentendők", 1872. aug. 8. MTAK Kt. Ms 5307/15.; Lónyay Menyhért Csengery Antalhoz, 1872. aug. 16. és aug. 20. OSZK Kt. Levelestár; Lónyay levélfogalmazványa Deák Ferenchez, 1872. aug. 17. MTAK Kt. Ms 5305/251.; Pauler-napló, 1872. aug. 22.; K. 27. Mtj. 1872. aug. 26. és aug. 29. (2. pont); valamint például a Pesti Napló cikkei: 1872. aug. 28. és 29. (reggeli kiad. 197., 198. sz.). A trónbeszéd és a kormányprogram politikai funkcióját általánosságban elemzi: Szabó Dániel·. Politikai viták a képviselőházban. In: Boros Zsuzsanna - Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Bp. Korona Kiadó, 1999. 100-118.
