Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61

LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 75 a képviselőházban éppen ebben az időszakban formálódó, a közjogi törésvonalat meghaladó (ellenzéki) reformerők egyetértését is.5

5 Mindezek ellenére a program mégsem képezett összefüggő és világos egészet. Ennek legérzékletesebb bizonyítéka, hogy e szerteágazó javaslatokat valójában sosem öntötték formába, a programot nem szerkesztették egységes kormányzati dokumentummá. Zárt minisztertanácsi ülések és pártértekezletek homályában maradt, a közvélemény nem sokat tudhatott róla (a trónbeszéd sem pótolhatta igazán ezt, hisz csak 1872 szeptemberében hangzott el és csupán a főbb elveket tartalmazta). De feltehetően nem állt össze lelkesítő egésszé azok fejében sem, akik hallották. Lónyay reformjavaslatokat tartalmazó jegyzeteinek (és így az ezek alapján megtartott beszédeinek) a hangulata ugyanis rendszerint elkeseredett és védekező: vagy a botrányba fulladt országgyűlési ciklus végén (1872. április), vagy a politikai támadásokkal és belső válságjelenségekkel terhes nyárvégen (1872. augusztus-szeptember, az új országgyűlés megnyitása táján), vagy a lemondását övező napokban (1872. november) összegzi a kormányjavaslatait és azok sorsát. Szinte egyedüli kivételt képez Lónyay ünnepi beszéde, amelyben pozsonyi választóinak köszönte meg képviselői mandátumát (1872. július). A nagy hallgatóság előtt elmondott beszédében azonban csupán programjának főbb célkitűzéseit vázolhatta fel.5

6 Nyilván nem kedvezett egy egységes program megfogalmazásának az elhúzódó költségvetési vita és a választási törvény kapcsán kirobbanó obstrukciós csatározás sem. Végül hiányzott a magyar parlamentarizmusból a programadás hagyománya is. Minden bizonnyal az egységes és jól körvonalazott program hiánya volt az egyik fő oka a kormány és a kormánypárt meglehetősen ellentmondásos viszonyának. Szentkirályi Mór 1872 januárjában tette közzé négy részes cikkét Pártkormány és kormánypárt címmel, amelyben többek között éppen a világos és előremutató programot hiányolta mind a Deák-párt mind a kormány részéről. Véleménye szerint nincs — a közjogi alap hangoztatásán túl — olyan egyértelmű kormányprogram, amely mellé egy szilárd többség fel tudna sorakozni, így a kormány nem is kérheti számon a képviselőkön a pártfegyelmet (a reformkérdéseket illetően nem a pártok között, hanem azokon belül húzódik a törésvonal). Szentkirályi úgy látja, hogy ugyancsak a jól körvonalazott program hiánya eredményezi azt is, hogy Magyarországon minden politikai kérdés és az abból fakadó nézeteltérés kormányválságot idézhet elő.5

7 55 Programjukra lásd: Miru György, i. m., valamint uő.: Kísérlet az állam körül. Schvarcz Gyula reformtervei a dualizmuskori alkotmányosság továbbfejlesztésére. Aetas, 1999. 1-2. sz. 86-111. Schvarcz sok tekintetben Lónyayval azonos reformjavaslatokat fogalmazott meg, bár néhány lényeges pontban többet követelt (pl. a választójog jelentős kiterjesztését, az uralkodói jogkörök korlátozását, a virilizmus eltörlését). 56

A beszédet közli például: Korunk, 1872. júl. 25. 71. sz. 57

Szentkirályi Mór: Pártkormány és kormánypárt. Reform, 1872. jan. 4., 9., 10. és 14. (3.,7.,8. és 12. szám). A szerző kívánatosnak tartja a pártfegyelem lazítását és egy a reformokat képviselő középpárt megteremtését. A cikksorozatra reagáló Hazai Ernő szerint ezt a szerepet az újjáélesztett Deák-párt tudná a leghatásosabban betölteni: „A Deák-pártnak csak elszánnia kellene magát a függetlenségre s kikiáltania nagy világosan körülirt célokat, hogy szellemi mozgalmat tegyen eszme nélkül való jelszók, érzületközösséget fojtó fegyelem helyébe. Ő volna akkor maga ama középpárt, mely a miniszteriálisok, ókonzervativek, ultramontánok és az államjogi ellenzék sorai közt a haladás