Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
768 RANDOLPH L. BRAHAM tak és kínoztak zsidókat, hogy „kiszedjék belőlük" elrejtett vagyonukat. Csendőreivel egyetemben ő is tevékenyen részt vett 1944. június 25-28-án a szegedi zsidók deportálásában.45 A Jules Deschenes bíró vezetése alatt álló különleges bizottság ajánlása alapján a kanadai Igazságügyi Minisztérium pert indított Finta ellen. A bizottság jelentése szerint (amit 1987. március 12-én terjesztettek a kanadai parlament elé) a 882 vizsgált ügy közül csupán 20 tartalmazott prima face bizonyítékot sürgős jogi eljárást indokló háborús bűnökről. Röviddel azt követően, hogy módosították a büntető törvénykönyvet, és így lehetővé tették ilyen ügyekben a bűnvádi eljárást, Kanada főügyésze 1988. augusztus 18-án hozzájárult a Finta elleni vádemeléshez, feltehetőleg mert úgy vélte, ez a vád legjobban alátámasztott ügye. Csakhogy az Ontario Legfelsőbb Bírósága által Torontóban lefolytatott per szerencsétlen precedens perré vált háborús bűnökkel vádolt személyek elleni bűnvádi eljárásokban. Jóllehet a kanadai Igazságügyi Minisztérium óriási erőfeszítést tett és viszonylag nagy pénzösszeget fordított bizonyító erejű bizonyítékok gyűjtésére, tanúk felkutatására és a legkülönfélébb szakértők szerződtetésére, több mint 40 évvel a bűn- ' tény elkövetése után a vád képviselői nem tudtak eleget tenni egy nyugati jellegű 1 büntetőbíróság jogi követelményeinek. Az esküdtszék 1990. május 24-én, alig egy nappal a vádemelés után, „nem bűnös" verdiktet hozott, és ezt helybenhagyta mind az ontariói fellebbviteli bíróság (1992. április 29.), mind Kanada Legfelsőbb Bírósága (1994. március 24.).4 6 I Kritikus értékelés Az Egyesült Államokban és Kanadában lefolytatott bűnperek ismét rávilágítottak a zsidók által a náci korszakban elszenvedett borzalmakkal kapcsolatos számos, mindmáig vitatott kérdésre, és a szövetséges hatalmak ezeket illető háború alatti és utáni állásfoglalására. Jóllehet a szövetségesek teljesen tisztában voltak a nácik végső megoldásának és azt megelőző zsidóellenes intézkedéseknek a részleteivel, következetesen elzárkóztak attól, hogy bármilyen módon tevékeny részt vállaljanak zsidók megmentésében, mivel ezt összeegyeztethetetlennek ítélték háborús célkitűzéseikkel és a stratégiájukkal.4 7 Azt bizonygatták — nem is alaptalanul —, hogy céljuk elérése, vagyis a Harmadik Birodalom lehető leggyorsabb legyőzése a zsidóknak is a lehető legmegalapozottabb reménye. A szövetséges hatalmak politikai és stratégiai megfontolások alapján hosszú ideig még arra sem voltak hajlandók, hogy nyilvánosan elismerjék és megbélyegezzék a nácik végzetes 45 Finta 1945 januárjában menekült el Magyarországról. Először 1948 elején in absentia ítélkeztek fölötte Szegeden, és legkevesebb ötévi kényszermunkára ítélték (Szeged, népbíróság, 221/1947/10. sz. ügy). Végül az amerikaiak fogták el, akik 18 hónapon át hadifogolytáborban tartották anélkül, hogy tudomást szereztek volna múltjáról. 1951-ben vándorolt ki Kanadába, Torontóban telepedett le, ahol vendéglősként élt gyakorlatilag egészen addig, amíg háborús bűnök miatt vádat nem emeltek ellene. 46 Az ügy számos fejleményéről 1. Randolph L. Braham: „Canada and the Perpetrators of the Holocaust: The Case of Regina ν. Finta", Holocaust and Genocide Studies, 9. k., 3. sz. tél, 1995., 293-317. A magyar nyelvű változatot 1. „Kanada és a Holocaust bűnelkövetői. A Regina kontra Finta büntetőper", Századok, Budapest, 129. évf., 6. sz. 1995., 1331-1354. 47 Részletek arról, hogy a szövetségesek tudtak a végső megoldásról, 1. 2. jegyzet.
